Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP):
2861 Köszönöm. Kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget Göndör István képviselő úrnak, a Szocia lista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Megint egy kicsit messzire mennék vissza. Nem szakadhatunk el a magyar valóságtól, és ezt Balczó képviselő úrnak is mondaná m. Adva volt egy nyugdíjrendszer, ami úgyahogy működött. 1988 után fokozatosan és a legdrasztikusabban a nyugdíjasok jártak rosszul, ha csak annyit veszünk, ahogy az infláció fokozatosan felpörgött. Az teljesen természetes dolog, hogy egy kormányon lévő p árt vagy koalíció - mindegy - kísérletet tesz arra, hogy valamit visszaadjon a nyugdíjasoknak. És mindegy, hogy Bokroscsomagnak nevezzük vagy bármi másnak, amit elszenvedtek, mert a munkavállalók valamennyit tudnak érvényesíteni - ők sem mindent. Hadd teg yek egy lépést vissza a személyi jövedelemadó törvényhez! Nem véletlen, hogy a jelenlegi kormánypártok mindig csak dinamikus tábláról beszélnek, mert feltételeznek egy automatikus bérnövekedést, nominális bérnövekedést, és ebből kimutatják, hogy ki jár job ban. A statikus táblától úgy féltek, mint a... - hadd ne folytassam! Bauer Tamás elmondta azt, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosara milyen. Annyit hadd tegyek hozzá ahhoz, amit Isépy Tamás elmondott, hogy bizony, akkor gerjesztene ez a 20 százalék most inf lációt, ha az az egyéb költekezés, amit be tetszettek tervezni a költségvetésbe, megvalósulna, és ezen felül még ez a nyugdíjemelés is bekövetkezne. De ez az, amit mi egyfolytában vitatunk, hogy a nyugdíjasoktól elvett forrást odaadták valaki másnak. És am ikor a nyugdíjtörvényről vitatkoztunk - ezt szeretném Isépy Tamásnak visszaidézni , nagyon sok ilyen vélemény volt, hogy ma még mindig sokan azt hitték Magyarországon, hogy a betett forintjaik évtizedeken keresztül egy kasszában valahol összegyűltek. Sajn os nem igaz! Ez elfogyott, ez a korábbi költségvetések oltárán föláldozásra került. És most ugyanebbe az irányba próbálunk megint elmozdulni! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kétperces hozzászólásra adok l ehetőséget Szabó Lukács képviselő úrnak, a MIÉP frakciójából. Képviselő úr! SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Béki Gabriella képviselő asszony azt mondta, hogy a Bokroscsomagot nem egy gonosz kormány hozta, hanem a szükség kénysze rítette ránk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Bauer Tamás képviselőtársunk pedig azt állította, hogy mindenhonnan elvettek, tehát nem szólhat senki. Ezzel szemben azt állítom, hogy igenis gonosz kormány volt az, amelyik a Bokroscsomagot hozta, ugyanis a gyermekektől, a gyermekek szájától vette el a kenyeret, és a gyermekvállalást tette olyan mértékben lehetetlenné, hogy azon a gonosz kormányon szárad sok meg nem született gyermek sorsa, meg nem születése, illetve sok gyermeknek az iskolapadból való kiszédülése is. Azt állítja Bauer Tamás képviselőtársunk, hogy mindenhonnan elvettek. Dehogy vettek el mindenhonnan! Princz Gábortól mit vettek el?! Hujberektől, Máté elvtársaktól, mondja meg, mit vettek el?! Hol van az a 150 milliárd forint, azt vajo n miért nem óvták meg, ami az ország szeme láttára, a kormány segédlete mellett eltűnt a Postabankból?! Miért nem kellett akkor intézkedni és ugyanolyan szigorral eljárni, mint ahogy a gyermekes családokkal szemben eljártak? Végül, de nem utolsósorban hadd kérdezzem meg: ha most ilyen nagy hévvel kérik számon ezt a nyugdíjemelést, ami nem olyan mértékű lett, mint ahogy az önök által hozott törvény megszabta, akkor azt kérdezem, hogy miért nem voltak ilyen következetesek akkor, amikor a pártkasszáikat Tocsikpénzekből és még ki tudja, milyen forrásokból kívánták feltölteni?
