Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - Dr. Varga István (MDF) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Mikor kerül felújításra a Tisza-család sírboltja Geszten?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
2804 feltett kérdésre, ami a hatalom részéről olyan arrogancia számomra - és Illés Zoltán szavaival élve mondom a Jankónak, hogy a János is értse , hogy demokráciákban nem szokás a megválasztott képviselőnek nem válaszolni egy kinevezett miniszter részéről. Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kérdezem az Országgyűlé st, elfogadjae az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés 160 igen, 84 nem szavazattal, 8 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. Dr. Varga István (MDF) - a nemzeti kulturál is örökség miniszteréhez - "Mikor kerül felújításra a Tiszacsalád sírboltja Geszten?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Varga István, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez: "Mi kor kerül felújításra a Tisza család sírboltja Geszten?" címmel. Varga István képviselő urat illeti a szó. DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyolcvan esztendeje annak, hogy 1918. október 31én, életének 57. é vében orvul meggyilkolták gróf Tisza István miniszterelnököt. Meggyőződésem, hogy képviselőtársaimnak nem kell különösebben ismertetnem és méltatnom e Ház elnökének és az ország miniszterelnökének, gróf Tisza Istvánnak az érdemeit. Az 1867ben megkötött os ztrákmagyar kiegyezés ötven évre határozott jogi és politikai kereteket alakított ki nemzetünk számára. E fél évszázad politikai életének kiemelkedő egyénisége volt Tisza István, aki az 1880as évek végén kapcsolódott be a parlament munkájába. Személyében egy vasakaratú, következetes államférfi lépett színre, aki haláláig megalkuvás nélkül védelmezte a kiegyezés alapjait. Szomorú tény, hogy 1934. április 2án az Országház északi oldalán lévő, Zala György és Orbán Antal gyönyörű emlékművét vandál kezek elpu sztították, s ma annak a Károlyi Mihálynak a szobra áll ott, akinek múlhatatlan érdemei vannak a történelmi Magyarország megcsonkításában, az OsztrákMagyar Monarchia felbomlásában. (Zaj.) Amikor 1918ban a forradalmárok készültek a hatalom átvételére, Tis za grófban látták azt a kősziklát, amelyen a forradalom véres hullámai megtörhetnek. Amint kezükbe került a hatalom, első feladatuk volt, hogy hóhéraikat Tisza otthonába küldjék. Tudták, hogy nem menekül, nem rejtőzik el, pedig könnyen megtehette volna. Bü szke méltósággal állt gyilkosai elé, akik könyörtelenül húzták meg a fegyver ravaszát. Csak ezután kezdődhetett a forradalom, hogy a kőszikla leomlott, hogy Tisza István halott volt. Ma már tény, hogy Tisza István volt az egyetlen, aki a közös miniszter- é s koronatanácsokon körömszakadtáig tiltakozott a hadüzenet és a háború ellen. Mégis az ő markáns személyében látták megtestesülni a királyhű, feudális, nacionalista magyar szellemiséget, és ezért az úgynevezett szocialista történetírás feketelistájára kerü lt. Tisza István korának az a kimagasló politikusa volt, akit vagy a fékevesztett gyűlölet, vagy a rajongással övezett szeretet és tisztelet vett körül. Gyűlölték a délibábot kergető, kuruckodó Függetlenségi Párt magyarjai, mert következetesen kitartott a monarchia és a király mellett, tudva azt, hogy a múlt század végi Magyarország kezdetleges iparával, kereskedelmi és pénzügyi
