Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP
2770 magasabban állapítaná meg. Akkor lenne igaz , ha a törvényjavaslat tartalmazná a családi pótlék indexálását, ha a családi pótlékot például az adókedvezményekkel együtt tárgyaltuk volna, annak a különböző családokra kifejtett hatásait is áttekintve. Akkor lenne igaz, ha a családok többségét pozitívan érintené, és csökkentené, nem pedig növelné a különbségeket. A családtámogatások törvényjavaslata által sugallt értékrend és mindaz, ami a költségvetésben és a személyi jövedelemadó törvényben foglaltakban található, nem felel meg a Szocialista Párt által képviselt értékrendnek, ezért nem támogatjuk. Nem arra kérem képviselőtársaimat, hogy ne támogassák ezt a törvényjavaslatot, hanem arra, hogy gondolják végig, olyan folyamatok indulhatnak el, amelyekkel egy következő ciklusban egy esetleg polgáribb kormán ynak kell majd szembenéznie. Szocialista frakcióbeli képviselőtársaim már készülnek a további hozzászólásokra, úgyhogy a részletekkel majd ők folytatják. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Szocialista Párt soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képvi selő asszony hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében Koppánné Kertész Margit és Szentgyörgyvölgyi Péter ismerteti a frakció álláspontját. Először megadom a szót Koppánné Kertész Margit képv iselő asszonynak. Öné a szó, képviselő asszony. KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy a gyermeket nevelők, különösen a fiatal kisgyermekesek anyagi helyzete a lakosság más csoportjaihoz képest hosszú ideje sokkal rosszabb, sőt az utóbbi években rohamosan tovább romlott. Ez önmagában is súlyos veszélyt jelent társadalompolitikai és gazdasági céljaink megvalósítására nézve, hiszen minél kevesebb gyermeket nevelünk fel, annál nagyobb az egy főre jutó teher, amit viselnünk kell. Tudjuk, hogy nem elég, ha kiterjesztjük és ingyenessé tesszük az iskoláztatást; azt is biztosítanunk kell, hogy a gyermekek élni is tudjanak az oktatáshoz, s zakképzéshez, művelődéshez való jogukkal, vagyis enniük, lakniuk kell, ruházatra, tanszerekre, tehát szüleik szerető törődése mellett anyagi biztonságra is szükségük van. Vannak, nem is kevesen, akik úgy gondolják, hogy erre való a szülők keresete. Igazuk van, ám igazságuk végiggondolatlan. Hiszen egyrészt nincs mindenkinek egész aktív életszakaszán át kereken 2,2 gyermeke, amennyi egyébként a kívánatos átlagos gyermekszám lenne, de nincs mindenkinek éppen abban az időszakban akkora keresete, amennyire az á ltala éppen nevelt gyermekek száma szerint szüksége lenne. A különböző korú, egészségi állapotú, adottságú gyermekek szükségletei, a családok terhei és eltartó képessége oly mértékben különböznek, hogy a gyermeki jogok, a társadalom érdekeinek érvényesítés e állami eszközöket is okvetlenül igényel. (12.10) A gyermeki szükségletek kielégítése azonban nem pusztán szociális probléma. A gyermek ugyanis - idézőjelbe teszem - "beruházás" is, amelynek hasznaiból elsősorban a felnevelő családon kívül élő társadalom részesül. Nem túlzás azt állítanunk, hogy gazdasági meggondolásokból is nyugodtan megelőlegezhetjük a gyermekkor fogyasztásának, a minél jobb munkaerővé nevelésnek a költségeit, hiszen ezek feltétlenül és busásan megtérülnek. A központi költségvetésnek teh át egyik prioritása a gyermeket nevelők helyzetének minél gyorsabb javítása, az, hogy a családok minél nagyobb arányban legyenek képesek annyi gyermeket jól felnevelni, ahánynak lelki szükségletét érzik. Ugyanis nemhogy a születésszámok, de még a kívánt át lagos gyermekszám is aligalig felel meg a demográfiai szempontból szükséges mértéknek. Ne feledjük, tisztelt képviselőtársaim, ha nem sikerülne stabilizálnunk hazánkban a népesedési folyamatokat, huszonkettő év múlva pusztán az elöregedés leállításához má r fejenként átlagosan három gyermek felnevelésére lenne szükség. Piaci viszonyok között számos körülmény teszi
