Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ
2746 miniszterelnök részéről, és ezek a számok sok tekintetben egybeesnek azzal, amit ebben a törvénymódosító csomagban most meg lehet találni, de azért nem minden részletében, amire külön szeretnék kitérni. Én akkor a politikai vitanapo n fölidéztem az előzményeket, ott kezdve, hogy a rendszerváltás előtt nem volt törvénybe iktatva a nyugdíjemelés évenkénti technikája. Beszéltem arról, hogy ez a bizonyos szocialista gyakorlat a rendszerváltás előtt kézivezérléses volt. Mindig az aktuális kormányzat döntötte el, hogy mennyit akar, mennyit tud adni a nyugdíjasoknak, és ebben a mérlegelésben mindig akadtak fontosabb szempontok, úgyhogy való igaz, a nyugdíjak évtizedeken keresztül reálértékvesztést szenvedtek el. Ez a hetvenes években még nem volt olyan súlyos, hiszen az infláció sem volt magas; de bizony a nyolcvanas években, ahogy elkezdődött nekilendülni az infláció növekedése, már egyre fontosabbá vált. Következésképp a rendszerváltás után az egyik legfontosabb kérdés, amiről az első parla ment döntött, az az volt, hogy hogyan tudjuk törvényben rögzíteni a nyugdíjemelés szabályozását. Én a mai napig úgy értékelem, hogy a jogállamiság irányába tett jelentős lépés volt, hogy az első parlament meg tudott állapodni abban, hogy milyen játékszabál yokat rögzítsen törvényben a nyugdíjemeléshez, és ezek a játékszabályok, a nyugdíjemelés filozófiája a nettó bérnövekedéshez lett kötve. Felmerül a kérdés, hogy lehetett volnae más útra lépni. Dönthetett volnae úgy az első parlament valamikor '9192ben, hogy mondjuk, az árnövekedéshez köti a mindenkori évenkénti nyugdíjemelés mértékét? Elvileg persze dönthetett volna, de világos, hogy az árnövekedésekkel nem tudott volna lépést tartani, hiszen a bérekből képződik az a befizetés, ami a fedezete a nyugdíja knak; ugye, a jelenleg élő gyakorlat szerint évről évre a járulék formájában befizetett nyugdíjakat fizetik ki nyugdíjjáradéknak. Tehát évről évre növelni annyit lehetett a nyugdíjakat, amekkora a bérnövekményben megjelent. Éppen ezért annak idején, '91be n azt az országgyűlési határozatot, ami ezt az emelési filozófiát elfogadta, 80 százaléka támogatta a parlamentnek. Szeretném hangsúlyozni, amit az eddigi vitában többször megtettünk, hogy '91től, illetve '92től, amióta életben van ez a szabályozás, azót a minden kormány betartotta. Voltak módosítások, '90ben is volt módosítás, részletkérdésekben; abban, hogy az emelésre márciusban és szeptemberben vagy januárban és júliusban kerüljöne sor; abban, hogy a jövő évi tervezett bérnövekedés legyene az alapja az emelésnek vagy az előző évi. (10.10) Átálltunk a várható növekedésről az előző évi tényszámokra egy olyan periódusban, amikor egybeesett ez a mérték, és 15 százalékos volt mind a két évben a várható, illetve a tervezett nyugdíj emelé se, illetve a bérnövekedés. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a filozófiának, hogy a bérek növekményéhez van kötve a nyugdíjemelés, voltak negatív konzekvenciái, és azt gondolom, ezekről is őszintén kell beszélnünk. A legfontosabb negatív konzekvencia az vo lt, hogy e miatt a filozófia miatt nagyok voltak a nyugdíjemelésben a kilengések. Egy olyan évben, amikor reálbércsökkenés volt az aktív dolgozók körében, értelemszerűen a nyugdíjasok vesztesége is nagyon nagy volt, hiszen a bérnövekmény messze az áremelke dés alatt maradt. Olyan évben viszont, amikor reálbérnövekedés állt elő, az aktuális kormányzat bizony elkezdte keresni a kibúvókat, hogyan is ne adja oda azt a nagy növekményt a nyugdíjasoknak. Szeretném emlékeztetni Harrach miniszter urat, bár sajnos ép pen nincs a teremben, hogy tévedett, amikor a tegnapi beszédében azt állította, hogy évek óta nem volt reálbérnövekmény, illetve a nyugdíjasoknak reálértéknövekmény, hiszen az előző években két ízben is előfordult, az idei a harmadik év, amikor reálértéknövekedésre lehetne számítani. '94ben volt egy jelentős reálbérnövekmény, amit a '95ös nyugdíjemelés idején az akkori, az előző kormány oda is adott a nyugdíjasoknak, és a tavalyi év is úgy telt el, hogy az idén, ha nem is nagymértékben, de valamivel az árnövekedés felé tudott menni a nyugdíjemelés.
