Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):
2677 kell alakítani. A közvetlen támogatás csak a sporttörvény által előírt állami feladatokhoz kell hogy kapcsolódjon. Ezen feladatok finanszírozása az állam kötelessége, és nem a civil szféráé, véleményünk szerint. A két közalapítvány, a MOB, az OTSH, az önkormányzatok, kiemel t egyesületek és szövetségek bonyolult támogatási rendszerét jelentősen egyszerűsíteni kívánja a kormány. Az elmúlt időszakban sok kritika érte a párhuzamos finanszírozást, a tisztázatlan feladatmegosztást és a tisztázatlan helyzet miatt nem egy esetben el folyó milliókat. Ezt a problémát azóta sem sikerült megoldani. Van egyfajta központosítási törekvés - pozitív értelemben - a látványsport finanszírozása terén, ami elengedhetetlen közgazdasági, szervezetszociológiai feltétele a sport területén végbemenő át menet menedzselésére, ugyanakkor emellett párhuzamosan jelentősen erősödik az önkormányzatiság elve is, ott, ahol ennek helyet kell adni és már régen helyet kellett volna adni, hiszen három és félszer nagyobb támogatással gazdálkodhat a Magyar Olimpiai Biz ottság, amely a szervezetracionalizálás során a sportszakmai döntéselőkészítés fő központjává válik. Nagyon fontos passzusa ennek a változtatásnak az, hogy bevezeti a sportszervezeteknél is azokat az összeférhetetlenségi szabályokat, amelyeket a közhasznú szervezetekről szóló törvény egyébként már bevezetett a magyar jogrendbe. Ez azért fontos ezen a területen, mert a sportszervezetek az elmúlt években 10,5 milliárd forint köztartozást halmoztak föl, és ennek a köztartozásnak a kezeléséhez elengedhetetlen, hogy figyelmeztetés, intő példa legyen az összeférhetetlenségi szabályok megállapítása során az, hogy olyan emberek, akik ilyen adósságot halmoztak fel, ne vállalhassanak tisztséget sportszervezeteknél. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat továbbá tartalmazza a sportfeladatoknak, a minisztérium sportfeladatainak vagy - ha úgy tetszik - az állami sportirányítás feladatainak pontosítását. Ez a pontosítás azért fontos, mert rögzíti, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket kizárólag a minisztériumnak v an joga ellátni, ez pedig a jogbiztonság szempontjából nagyon fontos egy olyan területen, ahol nagyon sok szereplő végez feladatokat. A sportban mindig is probléma volt az, hogy mihez képest határozza meg valaki a saját dolgát, és itt most világossá válik, hogy a minisztérium az állami irányítás szerve, és világossá válik az is, hogy ezzel megnyitja a lehetőséget a sportági szakszövetségek önállósága, a különböző szakmai műhelyek önállósága, egyszóval a sportegyesületek gazdagabb tevékenysége számára. Nem f ogja tehát azt mondani, hogy szervez eseményt, nem mondja azt, hogy ő rendez versenyeket, mert ez nem az ő dolga. Ezzel szemben megmondja, hogy ő működteti például a sport információs rendszerét, ami egy hiányzó adósság; és reményt kelt az, hogy a sporttud omány és a sportegészségügy két kiemelt támogatási területe lett ennek a minisztériumnak, mert úgy gondoljuk, hogy az egész sport szempontjából rendkívül fontos a tudományosság és a tudományos háttér megerősítése. Végezetül a 74. §ban a kormány felhatalma zást ad a sportesemények rendezésével és a nézők biztonságával kapcsolatos rendelkezések meghozatalára. Itt is van vitás helyzet, hiszen a tisztelt Ház már tárgysorozatba vette az ellenzéki képviselőtársaim által kidolgozott és benyújtott, ez irányú, e tém ájú törvényjavaslatot. Mindezzel együtt azonban emlékeztetném önöket arra, hogy egy nagyon összetett problémáról beszélünk. Hogy a téma mennyire összetett és sokszínű, azt jól illusztrálta az a vitanap vagy nyílt nap, amit az ifjúsági é s sportbizottság a múlt héten pénteken rendezett. Olyan összetett problémáról van szó, ahol nem biztos, hogy egy törvény megalkotása megoldja a probléma egészét. Ahhoz, hogy a néző egy tömegeket vonzó sporteseményen biztonságban legyen, rendészeti, tűzvéde lmi, egészségvédelmi, a környezetre, az infrastruktúrára vonatkozó és egyéb rendelkezéseket kell hozni. Ha figyelmesen elolvassák képviselőtársaim a beterjesztett törvényjavaslatot - mármint azt, amiről most tárgyalunk - és ezt a passzust, akkor meglátják azt, hogy ez azt teszi lehetővé, hogy azt az összetettséget, az intézkedéseknek azt a sokszínűségét, ami tényleg szükséges ahhoz, hogy