Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):
2676 jelent. Két ponton azonban nem elhanyagolható vita van közöttünk, és úgy gondolom, hogy ez a vita meg is fog maradni a közeljövőben. Az egyik kérdés a Sporttanács léte vagy nem léte. Miért gondoljuk, hogy a Sporttanács megszüntetése szükséges? Több érvet fel lehet sorolni emellett, de az is önmagáért beszél, hogy maga a Sporttanács is elégtelennek ítélte meg az eddigi tevékenységét. Úgy látta a testület, hogy nem tudta betölteni feladatát, sőt, sokszor megfogalmazták, hogy ennek nem egy esetben maga a törvény volt az akadálya. Birtokunkban van az a levél, amelyet a Sporttanács időközben már lemondott elnöke, Varga László úr írt. A levélben lemondása okaként többek között azt említi, hogy a Sporttanács az eddigi időszakban egyáltalán nem tudott semmit sem tenni, a törvény nem határozta meg feladatait, nem írta körül kompetenciáit, és valójában egy légüres térben mozgó testületként nem tudta maga sem meghatározni a saját dolgát. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy olyan testületre - még ha törvén y szabályozza is működését - nincs szükség, amely nem tudja feladatait ellátni. Úgy gondoljuk, az eddig gyakorlattal szemben sokkal inkább arra van szükség, hogy autonóm, a maguk kompetenciájával legitim testületekkel és szervezetekkel folyamatos kapcsolat ot tartson a minisztérium, amely be tudja csatlakoztatni - és be is csatlakoztatja - ezeket a véleményeket a kormányzati munkába közvetlenül, immáron miniszteriális szinten is. Másrészről a törvényjavaslat egy olyan tanácsadó testületet ír elő, amely lehet ővé teszi véleményünk szerint, hogy egy valódi, tehát a minisztérium és a miniszter munkáját befolyásoló szervezet lépjen a Sporttanács helyébe. Hozzá kell tenni azt is, hogy önmagában a sport szereplőivel való kapcsolatot nem az ilyen törvényi rendelkezés ek határozzák meg igazán, hiszen más törvények - és ez nem a sporttörvény - számos garanciát tartalmaznak arra, hogy hogyan kell civil kapcsolatokat fenntartani. Azzal a lépéssel, hogy tanácsadó testület jön létre a minisztériumban, a minisztérium vezetése elismeri ezeknek a testületeknek a fontosságát. A másik vitás kérdés a két sportcélú közalapítvány egyesítésével kapcsolatos. A bírálók sokszor elfelejtik azt, hogy ez a törvényjavaslat nem a "megszüntetés", hanem az "egyesítés" szót használja. Az "egyesí tés" szó pedig azt is jelenti, hogy a két közalapítványból egy lesz, és ez azt jelenti, hogy a két közalapítvány jogutódja egy új közalapítvány, tehát minden olyan értékes tevékenység, amit eddig a Gerevich Közalapítvány vagy a Wesselényi Közalapítvány vég zett, jogutóddal tovább folytatható és folytatandó tevékenységgé válik, és ebből adódóan semmilyen érdek nem sérül. Gondolom, azon érdek sérülését nem róják fel nekem, hogy két, viszonylag nagy létszámú kuratóriumból egy lesz, és így az eddigiekkel szemben nem két nagy létszámú és drága, hanem csak egy kisebb kuratórium fizetését fogja finanszírozni a költségvetés. Úgy gondoljuk, hogy itt gyakorlatilag egy szerkezeti ésszerűsítésről, egy átláthatóbb, világosabb finanszírozási struktúra felállításáról van sz ó. Az viszont nagyon fontos, hogy az így létrejövő nemzeti sportközalapítvány funkcióit betöltő szervezet az erőforrásait valóban azokra a területekre tudja koncentrálni, amire a Wesselényi Közalapítvány korábban, nevezetesen a szabadidősportra, a lakosság i sportra, a tömegsportra. (19.40) Az a költségvetésből is nyilvánvaló, hogy az új sportfinanszírozási rendszerben kiemelt szerep jut a szabadidősportnak. Ezt alapvetően egy csatornán, az új Wesselényi Miklós sportközalapítványon keresztül kívánja támogatn i a kormány, mégpedig jelentősen megnövelt összeggel. Ez az összeg egyébként csak valamivel kevesebb, mint a két közalapítvány jelenlegi erőforrása összesen. A Gerevich Aladár Közalapítvány feladatrendszere - az ösztöndíjtámogatás kivételével - pedig átke rül a minisztériumhoz. A Gerevich Aladár Közalapítvány alapvető része sok tekintetben - véleményem szerint - annak a tervgazdasági pénzelosztó struktúrának és gyakorlatnak, amivel szakítani kíván a kormány. Ennek számos problémája volt és van ma is, vélemé nyünk szerint. Nem megoldott például az ellenőrzési rendszer. Az alapítvány pénzelosztási gyakorlata alapvetően a jelenlegi sportstruktúra fenntartását szolgálja, és a látványsportok közvetlen támogatási rendszerét véleményünk szerint át
