Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2666 Tisztelt Ház! A közelmúltban a minisztérium mellett működő Egészségfejlesztési Kutató Intézet képviselőkhöz eljuttatott anyagában az szerepel, hogy 2002re a tárca a jelenleg ezer lakosra jutó ápolási napok számát a felére szeretné csökkenteni. Ha ez bekövetkezik, ennek már most vannak sürgető feladatai, hiszen nem valószínű, hogy kevesebb lesz a beteg. Akkor az otthoni ápolást, a házi ápolást és mindazt az intézményt, amellyel a kórházi ágyakat és a kórházi ápolási napok számát ki akarjuk váltani, már most el kellene kezdeni, és hol máshol kellene ennek a fedezetét biztosítani, mint a tbköltségvetésben. De nincs szó ebben a költségvetésben arról sem, hogy az egészségügyben végzett minőségi munkát támogatja a kormányzat, fejlesztésr e, ennek díjazására elkülönít összeget. (18.50) De nem találjuk azt sem. Sőt, aggasztó hírek vannak, hogy a címzett támogatásra mindössze 2,6 milliárdot fordít majd a kormányzat, és a rendkívüli módon lepusztult egészségügyi intézmé nyek, amelyeket az önkormányzat saját forrásaiból képtelen biztosítani, egyfajta felújításon mehetnek keresztül, és azt tudjuk, hogy a lepusztult, lerobbant intézmények működtetése lényegesen magasabb költséget eredményez. Azt hiszem, ha azt állítjuk, hogy ennek a költségvetésnek a keretén belül nemcsak a betegek vannak kiszolgáltatva, hanem az egészségügyben dolgozók, intézményvezetők és valamennyi egészségügyi dolgozó, akkor nem állunk messze az igazságtól. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokból. ) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Dr. Gidai Erzsébet jelzi, hogy szólni kíván.) Megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Igazság és Élet Pártja. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszö nöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány mondatban szeretnék szólni a kiegészítő magánbetegbiztosítás kérdéséről, hiszen a múlt héten zajlott vitában már beszéltünk a privatizáció veszélyeiről, beszéltünk a fekvőbetegellátás rendkívül sira lmas helyzetéről és arról, hogy valójában a gyógyítómegelőző ellátásra fordított összeg, ez a 350 milliárd forint nominális értéken, reálértéken valójában ez egy stagnálás, sőt, ha a tényleges árindexváltozást vagy a majdani árindexváltozást nézem, akkor majdnem hogy a csökkenést jelenti, ami természetesen a fekvőbetegellátás katasztrofálisan rossz helyzetén nem fog változtatni, vagy legalábbis még a szinten tartást sem fogja ez a forrás biztosítani. Egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal, amikor azt emelte ki - ami nagyon lényeges , hogy ebben a forrásban az egészségnevelésre, a megelőző ellátásra szinte semmi forrás nem található, úgyhogy valóban, ez a fajta költségvetési hozzájárulás vagy pontosabban az, ami itt szerepel az 1999. évi társadalom biztosítási, egészségbiztosítási költségvetésben, felülvizsgálatra szorul. Hiszen ha a megelőzésre nem fordítunk összegeket vagy nagyobb összeget az eddigi körülbelül 1 százalékhoz képest, akkor hosszú távon termeljük újra a rendkívül megbetegedett, rossz egészségi állapotú lakosság és különösen a fiatalokra, a gyermekekre vonatkozó rossz egészségállapotú státuszt. Felmerült az a kérdés, hogy a forrásokat meg lehet teremteni kiegészítő magánbetegbiztosítással, és az utóbbi időkben ez elég komoly vita tárgy át is képezte. Az is kétségtelen, hogy a nagy biztosítók már arra várnak - itt kiemelném a százszázalékos külföldi tulajdonban lévő biztosítókat, mint a Generali, a Providencia, ÁBAegon, és talán még a Hungáriát és a Garanciát is ide sorolom , hogy benyo mulhassanak a kiegészítő magánbetegbiztosításba az egészségügyi ellátás területére, nagy kórházakkal szerződést köthessenek; már erre vonatkozóan különböző háttértárgyalások meg is indultak. Azonban látni kell, ha ennek a rendszerét nem oldjuk úgy meg, ho gy fizetőképes legyen a kiegészítő magánbetegbiztosításra a lakosság, akkor nem
