Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2667 működik ez a rendszer. Márpedig jelenleg olyan magasak a kiegészítő magánbetegbiztosítás tarifái, hogy azt a bizonyos 620 ezer forint/hó/fő közötti összeget egy átlag jövede lemmel rendelkező család vagy az alatti háztartás képtelen fizetni, hiszen közismert, hogy a magyar népesség mintegy 70 százaléka él a létminimum szinten és az alatt. Tehát felmerül egy olyan kérdés, hogy ezt a magánbetegbiztosítást valamilyen kollektív f ormában - ahogy mondjuk Ausztriában is vagy más nyugateurópai országban működik - a munkáltató és a munkavállaló együtt vállalja. Az is igaz, ha erre vonatkozóan vizsgálatot végeztek volna - mi csináltunk egy ilyen felmérést két vagy három évvel ezelőtt: akkor kiderült, hogy a munkáltatók 90 százaléka nem vállal ilyen fajta teherviselést, tehát nem vállalja fel, hogy a kollektív magánbetegbiztosításban közreműködjön, vagyis nem vállalja fel azt, hogy egészséges és hosszú távon is alkalmazásban maradó munk aerővel rendelkezzék; nem vállalják fel a multinacionális cégek, a magyar cégek, nem vállalják fel még a köztisztviselői állományt foglalkoztató cégek, minisztériumok vagy más szervezetek sem. Tehát ilyen szempontból ez szinte megoldhatatlan. Márpedig a bi ztosítók nem a nagyon magas jövedelműeket szeretnék magánbetegbiztosításra lekötni - tehát nem a jövedelemtizedek felső két tizedét, egymillió forint vagy több százezer forint feletti jövedelemmel rendelkezőket, mert ezeknek jelentős része nem is itthon, hanem külföldön gyógyíttatja magát nagyon speciális magánklinikákon , hanem mindenekelőtt a középjövedelműek rétegére számít, márpedig ez a réteg, amely a jövedelemeloszlás középső tizedeit alkotja, nem rendelkezik olyan pótlólagos tartalékkal, hogy ezt a terhet fel tudja vállalni. Tehát ha finanszírozási oldalról arra számítunk, hogy a kötelező befizetések mellett majd kiegészítő betegbiztosítással is próbáljuk a finanszírozás forrásait biztosítani, akkor ez az elkövetkező kéthárom évben nem valósítható meg; csak ha a munkáltató erre megfelelő adókedvezményt vagy egyéb kedvezményt kap, akkor esetleg rávehető, hogy egy ilyen kiegészítő magánbiztosításban is részt vegyen. Ezért ezt nagyon jelentős kérdésnek tartjuk, hogy amikor majd elkészül a módosítás, va gy módosító javaslatokat készítünk, akkor a kiegészítő magánbetegbiztosításnak ezeket az ellentmondásait vagy diszfunkcióit is mindenféleképpen figyelembe vegyük, és ennek alapján készüljön egy költséghaszon elemzés. Ki szeretnék emelni még egy dolgot: s okat beszélünk arról, hogy valójában az egészségügy egy katasztrófaágazat, és kétségtelen - ahogy már korábban mondtam , hogy katasztrófaelhárítást kellene végrehajtani. Ahogy végignézzük a magyar népesség egészségi állapotát, amelynek egyes mutatói a vil ágon is a legrosszabbak, mint a születéstől várható átlagos élettartam vagy a fiatal korosztály, a 16 éven aluliak megbetegedése, ilyen szempontból egy rendkívül beteges lakossággal állunk szemben. Mégis, amikor arról az oldalról nézzük, hogy finanszírozás mindenekelőtt - és rendkívül rosszul fizetettek az egészségügyben dolgozók, nemcsak az orvosok, hanem a kisegítő személyzet is, vagy katasztrofálisan alacsony a bérük a nővéreknek, és nincsenek is kilátásaik, ezért olyan óriási a fluktuáció és az eláramlá s az egészségügy területéről , látni kell azt is, hogy bizony az egészségügynek ez a helyzete óhatatlan pazarlást is magával hoz. Elkészítettük több kórház átvilágítását - mintegy 20 kórház pénzügyi helyzetének feltérképezésében, elemzésében vettem én is részt személyesen , és ez a rossz finanszírozási rendszer arra is ösztönözött, hogy bizonyos költségvetési tételeknél nem a legjobb finanszírozási feltételeknek tettek eleget. Ennek természetesen oka a rossz pontozási rendszer, a nem rendszeresen felülviz sgált, ha a homogén betegségcsoportok finanszírozását kiemelem, ennek a nem megfelelő korrekciója, tehát számtalan, a finanszírozásból eredő ellentmondás alapján eredményezte ez a rendszer, hogy bizonyos pazarlások jelentek meg, igen rossz például a gyógys zerkiadások aránya, ezen természetesen lehet változtatni. Azt is el kell mondani, hogy egyes intézményeknél a közismert feudális rendszer megléte a vezetés oldaláról igenigen sok konfliktust is jelent. Ezt az mutatja, hogy előfordulnak olyan vezetői dönté sek, amelyek önkényesek, például felszámolnak osztályokat, megszüntetnek munkahelyet anélkül, hogy az ott dolgozókkal, az érintettekkel ezt előzetesen
