Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP):
2665 De nézzük meg az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének a vé leményét! Autentikus módon, évekre, évtizedekre visszamenőleg ezeket az aggályokat osztják. Szívesen hallottam volna az orvosi kamara véleményét erről a dologról, hiszen ez a költségvetés az ő számukra is nehéz esztendőt jelent. De valamiféle optimizmus le ngi körül ezt a költségvetést valószínűleg azért, hogy ha elfogadjuk a droggal kapcsolatos törvényt, egyik percről a másikra megszűnik ez a dolog, hiszen a drogambulanciák támogatására, az addiktológiai kezelésre sincs benne olyan mértékű fejlesztés, amely ennek a működtetését támogatná. Bizonyára ismerős önök előtt, hogy a művesekezelés tekintetében - bár minimálisan emelt összeg van, de - a szolgáltatók egyesülete ezt kevesli, és valószínűleg így is lesz, hogy ebben is pótköltségvetésre lesz szükség. De h a megnézzük a kormány egészségpolitikáját, amely a prevencióról, a szűrésről, az egészségmegelőzésről szól, nemigen találjuk meg ennek a költségfedezetét. Ebben a költségvetésben szó nem esik arról, hogy évek, évtizedek óta működnének lakossági szűrőállomá sok, amelyek esetenként egy egész megyét látnak el. Ennek költségfedezete, költségnövekménye nem szerepel. Azt hiszem, hogy ez a 14,7 százalék mindössze szinten tartásra elegendő. De a csoportpraxisok kérdésében, amit támogatunk és támogatott - legalábbis a kormány a politikájában , ebben sem szerepel az őket fedező költség. Azt hiszem, hiú ábránd volt azt hinni, hogy ebben a költségvetésben az oly sokat vitatott és a választások előtt az egészségügyben rendkívül erősen hangoztatott fogászati kérdés egyik napról a másik napra megoldódhat. Nincs kellő fedezete. Maradjunk egy kicsit a kórházcsődnél! Az elmúlt időszakban - és különösen a választások előtt - az egészségüggyel kapcsolatosan semmi mást nem lehetett hallani: a sajtó a választási hadjáratban és az egészségügyben a kórházcsődtől volt hangos az ország. Bátran merem állítani, hogy ma sincs jobb helyzetben egyetlen kórház sem. Ebben a költségvetésben is csak valami hasonló tükröződik, és úgy tűnik, most egy kicsit csöndesebbek azok, akik a kórházcsőd ka pcsán a sajtót felrázták, az embereket elbizonytalanították, mert a kórházzárás keretén belül ebben az évben ugyanolyan szituációban élünk. A szükség úgy hozta, hogy 4 milliárd forintot kellett kezelnie a tbnek, amelyre elkülönítetten a kormány az elmúlt évben pénzt juttatott. Nem tudom, mi lesz azokkal a kórházakkal, mert ebben a költségvetésben nem szerepel olyan jellegű alap, amely ezt biztosítaná. Hiszen, ha az adatoknak hinni lehet, ma legalább 22 intézmény van, amelynek évi költségvetése 10 százaléka fölött lévő kifizetetlen számlája van. Ha így megy, akkor december 1jével érvénybe lép az a törvény, hogy ez az önkormányzatokat terhelő csődként kezelendő, és a források erre nincsenek biztosítva. Tisztelt Ház! Ha azt nézzük, hogy ebben a költségvetésbe n még a háziorvosok, a házigyermekorvosok és fogászatok privatizációit is támogatni szándékozik a kormány, ha kiszámoljuk, akkor az ebben elrejtett összeg praxisonként - és nem értjük ide a fogászatot, ami külön érthetetlen gond, hiszen ha a privatizációt támogatjuk, akkor nemcsak a háziorvosokat és a házigyermekorvosokat, hanem a fogászatot is támogatni kellene - nincs százezer forint támogatottság. Ez milyen szintű támogatás - szabad megkérdeznem? Azt hiszem, és úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ho gy az egészségügyi dolgozók számára csak remény marad a bérfejlesztés, mert az a 13,6 százalékos bérfejlesztés - beleértve az egészségügyi dolgozókat kedvezőtlenül érintő adótörvényeket is, hiszen abban a kategóriában vagyunk, akiket már csak a halászati é s a mezőgazdasági dolgozók követnek - nem preferált. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) A gyógyítókasszában 1998hoz képest mindössze 2,3 százalékos emelés van, ami - joggal állíthatjuk - képtelenség. Ez a gyógyszeráre melkedés - ami várhatóan a fekvőbetegintézményekben az elkövetkezendő években is az egyik legnagyobb teher lesz - kivédhetetlen. De nem találtam kellő fedezetet arra sem, ami a kormányprogramban és az ígéretekben szerepel, hogy az otthon ápolást, a házi á polást fogjuk támogatni.
