Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
2658 magánnyugdíjpénztárak. A döntés, a kockázat és a felelősség megoszlik: a polgár nemcsak a központi államtól függ abban, hogy mi történik az általa befizetett pénzzel, hanem legalább 25 százalék erejéig a magánnyugdíjpénztáraktól, és a ma gánvállalkozások felelősek azért, hogy hova teszik azt a pénzt - ráadásul olyan magánvállalkozások, amelyek az övéi, mert a nyugdíjpénztárak tagjai nem üzletfelei, hanem tagjai ezeknek a nyugdíjpénztáraknak. Ez az egyik dolog, és azt gondolom, ha ezt egy m agát polgárinak nevező kormány komolyan venné, akkor lelkesen üdvözölnie kellene ezt, különösen egy olyan, magát polgárinak nevező kormánynak, amely ráadásul az egészségbiztosítóban is plurális rendszert ígér. Hogy mi lesz belőle, azt nem tudjuk, de legalá bbis ezt ígéri - ez az egyik dolog. Van talán egy még fontosabb dolog, tisztelt Országgyűlés. A vegyes nyugdíjrendszer, a hárompilléres nyugdíjrendszer azon üzenete, hogy a "te járulékodtól függ az, hogy 20 év múlva, 30 év múlva mennyi nyugdíjat fogsz kapn i", ez a tőkefedezeti rendszer lényege. Hogy valaha is elérjük azt, tisztelt Országgyűlés, hogy tudatosodjon az emberekben az, hogy érdemes járulékot fizetni, csak akkor következhet be, ha a tőkefedezeti elvet a nyugdíjrendszerben valóban érvényesíteni tud juk. Aki valóban a feketegazdaság ellen akar fellépni, aki valóban azt akarja, hogy a járulékfizetési kedv növekedjék, annak üdvözölnie kellene a tőkefedezeti elvet; és hogy ez az elv érvényesül legalább a 25 százalék erejéig, azt jelenti, hogy hosszabb tá von az egész járulékfizetés is növekedhet. Akik ezt az elvet vonják kétségbe - a nyugdíjreform támadói ezt az elvet vonják kétségbe , azok bizony a járulékfizetési kedv növelésének, a feketegazdaság visszaszorításának az ellenfelei, különösen azzal, hogy egy évvel egy rendszer beindulása után máris megkérdőjelezik ennek a rendszernek az alapvető elemeit. Ez, tisztelt Országgyűlés, egy valódi merénylet a hosszú távú gondolkodás, a jogbiztonság, a tőkefedezeti elv és egyáltalán a magyar gazdaság jövője ellen ! Ezért tartottam fontosnak, hogy ezt a kérdést egy kicsit hosszabban, a maga összefüggéseiben tárgyaljam újra, hogy érzékeljék azt, miről is van szó, amikor a tbköltségvetésben, a nyugdíjtörvényben mindent megkérdőjeleznek, ami reformpolitikában ebben az országban az elmúlt években történt. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjából. Képvise lő úr, öné a szó. DR FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van az ember, ha egy olyan törvény tervezetét kell véleményeznie, amelynek alapkoncepciója, felépítése, szerkezete és annak fejeze tei, úgy tűnik, ad hoc módon lettek összeállítva, és az elmúlt nyolc év alatt évenként és hiányosságonként az éppen aktuális kormánypolitika befolyásolásával lettek alakítgatva. Tény, hogy egy ország abból a pénzből kénytelen gazdálkodni, amit megtermel, é s azzal a vagyonnal tud élni, amije van. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy költségvetés mindig egy adott pillanatra készül, és utána teljes koncepcióváltással ismét új - ekkor kizárólag a jószerencse segíthet, hogy egyszer sikeres is lesz , vagy pedig egy tudatos, rövid, közép- és hosszú távú tervezéssel felépített, optimális, a fejlődést szolgáló és egyben a működést is biztosító költségvetést produkálunk. Furcsa végignézni a társadalombiztosítási költségvetésnek az elmúlt két kormányzati ciklusban végbem ent változásait. Jó lenne, ha a mostani kormányzati ciklus nem egy elszigetelt négy évet, hanem a nemzeti egészségügy fejlődésének első szakaszát szolgálná. Az 1999. évi költségvetés Egészségbiztosítási Alap rovatában az előző két évhez képest inflációt kö vető mértékben tervez. Ez szimpatikus lenne, ha elhangzana mellette, hogy ugyanakkor az 1994. évi szintet sem éri el. Ezt alátámasztandó idézem a Népjóléti Minisztérium 1998 márciusában kiadott "Talpon maradás és változás" brosúrájából 1994 és 1998 összeha sonlítása alapján, a 13. oldalról: "Látható, hogy az egészségügyi kiadásokat fedezni kívánó és azt hivatott járulékok egynegyedükkel csökkennek."
