Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
2659 A fentiek alapján látható, hogy az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozása reálértékben az 1994. évi, akkor is kevésnek tartott mértéknél is kevesebb. Meg kell gondolni, ha egy működést hiánnyal terveznek, akkor megoldásnak tekinthetőe az, hogy tárgyi eszközök, például ingatlanok értékesítéséből pótolják a hiányt. Ebben az esetben ugyanis előbbutóbb mob ilizálható vagyon nélkülivé válik, és így a vagyongazdálkodás elsorvadásával kizárólag járulékokból kell fenntartani. Ezen azért is el kell gondolkodni, mivel az 1997. évi XCIII. törvény 4. §a szerint az állam az e törvényben meghatározott ellátások telje sítését akkor is biztosítja, ha az ahhoz szükséges kiadások az Ealapból nem fedezhetők - a garanciát vállalta. Alapvető hibának tartjuk - mint ahogy azt a tbtörvény módosítása kapcsán kimondtuk - a jogharmonizáció hiányát, mivel egységes irányítással kés zült, egészségügyre vonatkozó, egymással harmonizáló törvény tud csak e kérdésben rendet teremteni. Nem szerencsés, ha egy költségvetést, egy működést, egy válságkezelést különkülön tárcák irányítanak. (18.10) Sokszor párhuzamos működéssel próbálják szabá lyozni az egymással összefüggő folyamatokat. Ismételten felhívnám a figyelmet arra, hogy súlyos veszélyekkel jár, ha az APEH által történő járulékbeszedés egyben az APEH és az Ealap számlái között átjárhatóságot létesít, ezzel mintegy megteremtve a nemzet i költségvetésben az Ealap vonatkozásában működő pufferszerepet, vagyis, ahogy közkeletű szóval mondják: a pénzügyi nagykalaprendszert. A költségvetési törvény kiadási fejezetei között azok részletes elemzése helyett - hiszen arra idő sem lenne - csupán e gy sarkalatos számra hívnám fel a figyelmet; nevezetesen, ez a III. fejezet 4.1. pontja, a gyógyszertámogatás. Ha a pénz értékének romlását figyelembe vennénk, ránézésre látható, hogy az ebben a pontban meghatározott pénzösszeg a '97es szintre sem elég. H a meggondoljuk, hogy a legnagyobb kényszerfogyasztók, a kórházak, az elmúlt évek során jórészt ennek következtében adósodtak el, akkor gyaníthatjuk, hogy a kórházak további eladósítása lehet a cél, ezzel is biztosítva a bankok majdani jó pozícióját a kénys zerprivatizáció irányában. Hogy koncepcióbeli váltásra lenne szükség a költségvetés megalkotása előtt, hivatkoznék az Állami Számvevőszék T/251/1. számú, 1998 októberében írt jelentésére a tb pénzügyi alapjai 1997. évi zárszámadásának ellenőrzéséről. Az 1. számú melléklet utolsó bekezdéséről, amely az akkori költségvetésben az árfolyam, illetve piaci értéknyereséget vagyonhasznosítási bevételként számolja el - mely sérti a számviteli törvényben leírt óvatosság elvét , joggal feltételezhetjük, hogy az 1999 . évi költségvetés is meghagyta a lehetőségét ennek a pénzügyi manipulációnak. Összefoglalva: többek között a fentiek alapján is rossznak tartjuk az 1999. évi költségvetés tervezetét az egészségügy működése szempontjából, ha az előző évekhez képest jobb is , illetve ha azok hibáját korrigálni is próbálja. Itt és most ki kell nyilvánítani - és ezt minden pártpolitikán felülemelkedő egészségpolitikusnak el kell fogadni , hogy az egészségügyet akár önkormányzattal, akár miniszteri biztossal és kuratóriummal, a kár közvetlen állami irányítással működtetjük, pénzügyi alapjait és eszközeit elkülönítve, könnyen áttekinthetően kell kezelni, az ország egyéb adóalapú költségvetéseitől függetlenítve. Az 1999. évi tbköltségvetés jelen formájában történő elfogadása eseté n már most készülni kell az esetleges válságkezelésre. Jó lenne, ha a tb irányítói már most gondolkodnának egy kuratórium, szerv, bizottság vagy szakértői kör megalakításán, amely felelősen kezelné a számtalan problémát az egészségügy területén, amelyek kö zül néhányat itt megemlítettünk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nemzeti egészségügy magasztos célját pártpolitikától mentesen, nem a pénzügyi és egyéb tárcák irányítása és befolyása alá rendelve, hanem a jövő generáció és a nemzet megmaradása érdekében a honvédelemmel, az oktatással és a környezetvédelemmel azonos rangon, külön kell szolgálni. Ebben a legmeghatározóbb elv a nemzeti, és nem a pénzügyi, eurokonform és más hasonló megfelelés kell hogy legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiban.)
