Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
2628 Külügyminisztérium részéről is , hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy itt a teljes nemzeti konszenzus meglegyen e kérdés kapcsán. Úgy érzem, a parlamenti munkában és a bizottsági munkában is erre törekszünk, és ez érezhetővé fog válni a jövőben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mátrai Márta frakcióvezetőhelyettes asszony, FideszMagyar Polgári Párt. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Orsz ággyűlés! Az elmúlt négy évet jellemző gazdasági visszaélések és politikai botrányok újabb és újabb részleteinek napvilágra kerülése következtében egyre többször játszom el egy minden bizonnyal utópisztikus parlamenti intermezzo lehetőségével. Úgy képzelem , hogy egy ellenzéki képviselő a tisztánlátás érdekében és a miheztartás végett kérdést intéz a polgári koalíció pénzügyminiszteréhez, és afelől érdeklődik, hogy az MSZPSZDSZes kormány regnálása idején elszivárgott közpénzek mennyiben befolyásolják az el következő négy év költségvetését, s ha bizonyítható az államnak s ezáltal a polgároknak okozott több száz milliárdos kár, várhatóe személyi felelősségre vonás. Mivel nincs idő az előző kormányzati ciklus korrupciógyanús ügyeit felsorolni, csak megjegyzem, lenne mit kérdezni bőséggel. Sajnos, de nagyon is érthető módon azonban ellenzéki képviselőtársaimat nem érdeklik ezek a kérdések, annál inkább az általuk fedezet nélkül beindított beruházások sorsa. Mindezt azért tartottam fontosnak elöljáróban elmondani , mivel Magyarországon van ma egy bank, amely, miközben gazdasági működése tekintetében egyre távolabb kerül a közérthetőségtől, sajnálatos módon egyre közelebb az állami beavatkozásokhoz. A bank - amely igazán közel áll a csődhöz - a Postabank. Az intézet már az elmúlt években is sikeres visszatérő volt a folytatásos botránykrónikák szereplőjeként, de ami az utóbbi hetekbenhónapokban nyilvánosságra került alkalmazottainak szakképesítésétől kezdve a csődközeli pénzügyi helyzetéig, az már több mint egyszerű címlapsztori. Annál is inkább, hiszen a múlt heti kormányülésen kiderült, a halaszthatatlan konszolidáció oly mértékben érintheti az idei költségvetés keretszámait, hogy az gyengítheti hazánk gazdasági megítélését. De hogyan is állunk valójában? A korábbi évek hibás gazdasági döntései, a rossz kihelyezések, a számviteli törvény sorozatos megsértése, valamint az ellenőrzés hiánya miatt a Postabank napjainkra 158 milliárd forintos hiányt halmozott fel, amiből 14 milliárd a banküzemi veszteség, 144 milliárd p edig a céltartalékképzés. A 400 milliárd forintos mérlegfőösszegű Postabank jelenleg mindössze 9 milliárd forint céltartalékkal rendelkezik. A veszteséget tovább gyarapítja az a 63,3 milliárdos állami támogatás, amelyet az előző kormány 1996 és 1998 közöt t utalt át. A konszolidáció tehát elengedhetetlen, hiszen olyan lakossági bankról van szó, ahol a több százezer kisbetétes pénzét az állam szavatolja. A beavatkozás mértéke számokban kifejezve annyit jelent, hogy 116 milliárdot kell fordítani a tőkeemelésb ől a veszteség fedezésére, és további 36 milliárdot az új alaptőkére. A közérthetőség kedvéért: ez fejenként 15 ezer forint terhet ró a polgárokra, attól függetlenül, hogy csecsemő vagy nyugdíjas az illető. De az ellenzéknek oly kedves Nemzeti Színházból i s nyolcat lehetne felépíteni. Igaz, a kormány által szorgalmazott takarékosabb megoldás esetén ennek a kétszeresét. A több száz milliárdos költségvetési többletkiadás nyomán azonban az idei költségvetés hiánya is a bruttó hazai termékhez képest a tervezett 4,3 százalékról 6,7 százalékra nőhet. Hogy kiket és mennyiben terhel a felelősség az ügy kapcsán, nem tudom. Egy biztos: itt már nem az előző kormányzati ciklusban mindennapossá vált százmilliós állami vagyonok felelőtlen elherdálásáról van szó, hanem a n emzetgazdaságot közvetlenül befolyásoló kényszerintézkedések kiváltó okairól.
