Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 20 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - POLONYI KORNÉL (Fidesz):
2607 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A már napok óta folyó költségvetési vitában az ötödik nap utolsó órájába érve lassan elfogynak az érvek és az ellenérvek. Ennek a költségvetésnek - mint minden hatalmon lévő kormány költ ségvetésének - az a célja és értelme, hogy a kormány programját segítse elő, annak pénzügyi alapjait biztosítsa és a megvalósításhoz megteremtse a pénzügyi feltételeket. A kormány erre kapott bizalmat a választóktól, és ennek a bizalomnak kell megfelelnünk . (13.00) Mint leírtuk a programjainkban - és időben közzétettük azokat , célunk a családok életének jobbá tétele, a gyermekek nevelésének segítése, a közbiztonság megteremtése és az oktatás színvonalának emelése - hogy csak a nagyobb célkitűzéseket említ sem meg tételesen. Tudnunk kell azonban, és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nagyon nehéz örökséget vettünk át az előző kormánytól. Egy nem ellenőrzött, pazarló gazdaságot kaptunk, és ahogy az előttem felszólaló egyik ellenzéki képviselőtársam mondta , ingoványos a költségvetés. Az egyik képviselő a honvédelmi tárca költségvetésében 60 milliárdot említett, de sajnos ennél nagyobb az ingovány. Ha csak a Postabank és a tb kintlevőségeit és a bizonytalan behajthatóságú kintlevőségeket mondom, akkor ez tíz szer annyi - durván megközelítve ezt az ingoványnagyságot. Az egyik képviselőtársunk az igazmondást kérte számon rajtunk. Nagyon örültem volna annak, ha ez alatt az öt nap alatt vagy ezen a mai utolsó napon is valaki felállt volna, és azt mondta volna: lás suk be, bizonyos hibákat mi is elkövettünk. Nem, erről szó sem esett; itt csak állandóan a bizalmatlanság keltése és annak a bemutatása volt napirenden, hogy miben tévedünk mi, és miben tévedhetetlenek az előző politikai pártok képviselői. Tisztában voltun k azzal, hogy nagyon nehéz örökséget fogunk átvenni. Ahogy az egyik ellenzéki képviselő mondta, egy olyan helyzetet örököltünk - egy jó helyzetet örököltünk , amiből könnyen tudunk most sáfárkodni vagy gazdálkodni. Ez a helyzetbe hozás, mint említettem, n em egészen olyan rózsás, mint ahogyan ezt sokan állítják. Ez az egész összehasonlítás azért is érdekes, mert a szemünkre vetik, hogy az APEH egyes tisztségviselőinek vagy tisztviselőinek évi 400 milliós célprémiumot tűzünk ki, ugyanakkor a havi közel 9 mil lió forintos fizetést nem említi senki! Ezeket a tényeket nem szabad elfelejteni, ezeket meg kell említeni, ismételni kell, mert ez az igazság. A mi költségvetésünk január 1jén fog életbe lépni, és amit önök elkövettek az elmúlt kormányzati ciklusban, az már a múlt. Arról már beszélhetünk, mint megtörtént dolgokról; a mi költségvetésünk kihatásait csak január 1jétől lehet majd számon kérni tőlünk. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy Magyarországon már nincs osztályharc, nincsenek ideológiai összevetések. A pénzpiacokon folyik a küzdelem, a pénzért és a pénz által megszerezhető befolyásokért. A FideszMagyar Polgári Párt koalíciós partnereivel arra vállalkozott, hogy ezt a hibás és nagyon sok kárt okozó gazdasági folyamatot megakadályozza és megszüntesse. El kívánjuk zárni azokat a csapokat, amelyeken az állampolgárok pénze eddig számolatlanul folyt el. Szóvá kell tennünk - bármennyire is nem tetszik vagy nem kívánatos - ezeket a mulasztásokat, ezeket a hibákat, mert ez mind az állampolgárok zsebéből, az állam polgárok pénzéből és jövedelmében ment ki, és ezek teszik nehézzé e költségvetés összeállítását. Mint ahogy említettem, a hiány, amit örököltünk, több, mint 600 milliárd - kimondani is borzasztó! Miután a honvédelmi bizottságban dolgozom mint parlamenti ké pviselő, emlékeztetnem kell azokat a képviselőtársaimat, akik már az előző ciklusban is dolgoztak a honvédelmi bizottságban, és ma is ellenzéki politikusként itt vannak, hogy gondoljanak vissza a korábbi években a honvédségnél végrehajtott átszervezések pé nzügyi következményeire, azokra a téves - mint később bebizonyosodott - elképzelésekre, amikor először átcsoportosították a fegyveres erőket a nyugati végekre, utána átcsoportosítottuk az ország keleti végébe, majd az ország közepébe. Ezeket a diszlokáción ak nevezett intézkedéseket sok száz milliós hiányok követték.
