Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
2506 Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP; ő t követi Atyánszky György, Független Kisgazdapárt. DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat legfőbb vonása, hogy nincs semmilyen új vonása. Szerkezeti felépítéséb en tökéletesen illeszkedik a Magyar Köztársaság 199198. évi költségvetéseinek sorába. Ez a költségvetés defenzív, önfeladó, kívülről, a monetáris folyamatok, világfolyamatok által irányított és arra visszahatni nem akaró, ennek kritikáját, illetve a modif ikációt előkészíteni nem akaró, még hídfőállásokat kijelölni sem képes program. A benne megfogalmazott növekedési optimizmus az 1997. évi 4 százalékos és az 1998. év várható 45 százalékos növekedésére alapozott - valamint az azt követő kéthárom gazdasági év 5 százalékos előrejelzésére. Ezzel a kincstári optimizmussal a következő bajok vannak. Először: a statisztikai rendszer nem elég megbízható ahhoz, hogy e számokat minden kétséget kizáróan elfogadhassuk. Másodszor: a hazai tőzsdeválság, a külföldi válsá gok begyűrűző hatásai és a fejlett országok, tehát fő felvevőpiacaink lelassuló növekedése már az idei 45 százalék teljesülését is kérdésessé teszik, nem is beszélve a következő évekéről. A harmadik, de elvileg legfontosabb probléma az, hogy a növekedés d iszharmonikus, csak a nemzetgazdaság egyes ágazataira, és szinte kizárólag a külföldi multinacionális tulajdonú vállalatok kibocsátására vonatkozik, a többi stagnálása, illetve újabb visszaesése mellett. A növekedés szűk spektrumú, feltétlenül kiterjeszten dő voltát maga a kormány is elismeri a költségvetés indoklásában, sőt, kiemelt problémaként kezeli. Egy triviális példával illusztrálva: tavaly neked 900 forint jövedelmed volt, nekem pedig 100, tehát összesen 1000 forint jövedelmünk volt; idén neked van 9 80 forintom, nekem csak 70, ketten együtt átlagosan tehát 5 százalékos növekedést produkáltunk. Hamis ez az átlagolás! A külföldi tulajdonú szektor valóban dinamikus, 1525 százalékos növekedése nemcsak hogy nem húzza magával a többi ágazatot, hanem vissza fejleszti azokat, leszakítja, csődbe viszi, további csökkentésre kényszeríti a belföldi termelőt, kereskedőt és szolgáltatót, a mezőgazdaságot, a feldolgozóipart, a ruhaipart, a kiskereskedelmet és sok mást, aminek felsorolása hosszú lenne, és pontosabb vi zsgálatok hiányában esetleg megtévesztő is. Egészében véve azonban megállapítható, hogy a külföldi tőke térnyerése és diadalmas növekedése nem a magyar nemzetgazdaság növekedése, hanem az azt lerontó, azon élősködő növekedés; legalábbis a jelenlegi formájá ban csupán az. Ezen a szerkezeti gyengeségen, a rossz szerkezetben való növekedésen nem segít az a jámbor, kenetteljes óhaj, miszerint jó lenne, ha a növekedő szektor bővülése beszállítói, háttéripari és egyéb kapcsolatokon keresztül húzná magával a többit is. Ehhez konkrét elemzéseken alapuló konkrét gazdaságpolitikai intézkedések kellenének! Az adósságszolgálat az 1998. évi költségvetésben - és így az 1999esben is, amely nem különbözik tőle - már nem csupán a központi költségvetés, hanem az egész nemzetg azdaság első számú problémájaként jelentkezik. A költségvetési hiányt már évek óta egyedül a kamattörlesztési kiadás okozza, enélkül a költségvetés elsődleges egyenlege többletet mutatna. Ez azt jelenti, hogy nemcsak meglévő hiteleink törlesztésére, de eze n hitelek kamatainak törlesztésére kell újabb hiteleket felvenni, azaz az államadósság folyamatos növelése nem jelent forrásbővítést, hanem forrásszűkítést jelent, vagyis a bevont újabb és újabb források nem termelő és az azokat kiszolgáló infrastrukturáli s beruházásokra fordítódnak, amelyek aktiválódása később segíthetne ezen hitelek törlesztésében, hanem passzív kamattörlesztésekre. A rossz körforgás tehát:
