Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2483 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Horn Gábor, az SZDSZ képviselője, őt Frajna Imre, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót Horn Gábor úrnak. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönö m, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha ilyen kevesen is, de egy újabb költségvetéshez érkeztünk. Jó néhányunk számára nyilván más helyzetben, hiszen ellenzéki pártként kell kifejtenünk az álláspontunkat a jelenleg előttünk lévő anyagról. Jómagam arra vállalkoznék, hogy az általános vitában ennek oktatási részéről beszélnék, a részletes vitában nyilván lesz módunk a módosító indítványainkat külön is alátámasztani. Hadd kezdjem a látszólag egyszerűbbel, a felsőoktatási résszel. Mint hallottuk az előbb, a felsőoktatási részben nagyfokú egyetértés van, hiszen a magát kevéssé ellenzéki pártnak minősítő - bár a másik oldalról ellenzéki pártnak minősülő - MIÉP messzemenőleg támogatja a felsőoktatás finanszírozási részét. Ez az ő bajuk. Szeretném jelezni, hogy a felsőoktatás i költségvetéssel mi a magunk részéről korántsem vagyunk ilyen elégedettek. Egyetlenegy pozitívuma mindenképpen van a dolognak: talán ez az első olyan terület, ahol az elmúlt néhány hónapban jelentős rombolás nem történt. Ha ez pozitívum, akkor ezt ki lehe t emelni. A felsőoktatási törvény '96os módosítását figyelembe véve ez a fajta felsőoktatási költségvetés ahhoz képest semmiféle pluszt nem nyújt - ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni , arányaiban sem jelentősebben emel: 1997ben 29,5 százalékkal nő tt a felsőoktatás finanszírozása, 1998ban 25,6 százalékkal. Ehhez képest van most egy 28 százalék körüli növekmény, amiből sajnálatosan le kell vonnunk a tandíjkompenzáció részét, hiszen az nem többlet. A felsőoktatás számára semmiképpen nem többlet. (13 .50) Tehát ilyen értelemben 2021 százalékos növekményt mutathatunk ki, ami semmiképpen nem bizonyítja azt, hogy kiemelt terület lenne önmagában, valamiféle fantasztikus "Örömódával" a felsőoktatás. Arról van szó, hogy itt ebben a kérdésben, és még egyszer mondom, ha ez pozitívum, akkor ezt lehet mondani, legalább nem nyúltak hozzá az elindult folyamatokhoz, nem verték szét azokat a lépéseket, amelyeket '96ban, egy előző kormányzati időszakban megtettünk. Itt tehát olyan pályák vannak, a Széchenyiprofessz úrától kezdve a főiskolai, egyetemi docens és afölötti pótlékokon keresztül, a hallgatói juttatások növekedéséig, a lakhatási támogatásokig és egyebek, amelyek, ha tetszik, elkerülhetetlenek, megvoltak a rendszerben és ezek végrehajtása történt. Van azonba n két lényeges kérdés, amelyet külön ki kell emelnünk. Az egyik, amit sokszor elmondtunk, úgyhogy most csak jelezném: a tandíj ügye. A tandíj eltörlése az ország költségvetésének 78 milliárd forintjába kerül, szerény számítások szerint ennél valószínűleg többe, de fogadjuk el most, hogy ennyibe. Meggyőződésünk szerint - és ezt sokszor elmondtuk, tehát ezt csak jelzem - ebben a kérdésben semmilyen formában nem jutottunk előre. Meg vagyunk arról győződve, hogy ha az igazán rászorulóknak kívánt volna ez a kor mányzat segíteni, akkor olyan ösztöndíjrendszert hívott volna életre, amit mi egyébként javasoltunk már a nyáron is, létre is hoztuk ennek alapját, az Esély Közalapítványt, amelynek 200ról 400 millióra emelkedik ugyan az alapja, de hogyha csak egy töredék ét, mondjuk, a felét a tandíjra fordított 7 milliárd forintnak betették volna ebbe a közalapítványba, és odaadták volna annak a körülbelül egyharmadnyi ténylegesen rászorulónak, akkor valóságos segítséget nyújtottak volna. Most az a helyzet, amit elmondtun k itt, hogy ez a fajta költségvetés ebben az elemében is a jó pozícióban lévő társadalmi csoportoknak segít, és nem segít igazából, sőt, egyáltalán nem a rászorulóknak, hiszen a tandíjmentességet eddig is megkapták volna a ténylegesen rászorulók, többletfo rrás azonban nem áll rendelkezésre. A másik nagyon komoly probléma a felsőoktatási költségvetéssel, ami, mintha észre se vettük volna, eltűnt ebben a költségvetésben a világbanki programnak a magyarországi költségvetési oldala.
