Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz
2426 A legaggályosabb ebben a költségvetésben is a zárolás kérdése. Hiszen nem tudni, milyen címen fogják a későbbiek során ezt a pénzt felhasználni, valamint azt, hogy hiába emelték meg az összegeket a g yógyítómegelőző kasszában, ha egy részét zárolják. A finanszírozás viszont havonta folyik a teljesítmények alapján, és így minden hónapban kevesebb pénzt lehet kifizetni az intézmények számára. Ezzel sem tudunk egyetérteni, annál is inkább, mivel az egész ségügy köztudottan alulfinanszírozott. A gyógyítókasszában a 7 milliárd forint zárolását nem tudjuk, miért fogadta el a tárca, hiszen ez az amúgy is alulfinanszírozott gyógyítástól von el folyamatosan pénzt. Négymilliárd forint informatikai kiadásban szere pel az OEPnél, de az Egészségügyi Minisztérium fejezetben sem találunk a 2000. év informatikai feladataira való felkészülést, és így ennek a költségeit sem találjuk meg. Az általános vitára való alkalmasságról a bizottságon belü l a fenti megfontolások alapján 7 nem támogató és 1 tartózkodó vélemény született, 13 igen szavazat ellenében. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik, a házbizottság ajánlása alapján 2020 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. Először megadom a szót Surján László képviselő úrnak, aki a Fideszképviselőcsoport nevében kíván felszó lalni. Képviselő Úr, önt illeti a szó. DR. SURJÁN LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva az előbb Kökény Mihály ügyrendi felszólalását, eszembe jutott, hogy ug yanezt a felszólalást több éven át én is elmondtam. Akkor be kellett látnom, hogy ennek a törvénynek az előterjesztője a Pénzügyminisztérium. Ezt csak szükségesnek tartom megjegyezni. Engedjék meg, arról beszéljek, hogy jó néhány jó dolog, jó néhány öröm v an ebben a társadalombiztosítási költségvetésben. A legfontosabb - és ez egyben kritika is , a legnagyobb öröm az, hogy együtt tárgyaljuk az állam költségvetésével. Nyolc éve kívánsága ez a magyar parlamentnek, és ez most először teljesült. Ez azt is jele nti, akik olyan mélyreható módosító indítványokat kívánnak beterjeszteni, amelyek mind a két rendszert érintik, most egyben látják és egyben megtehetik. Ez, azt hiszem, a szakmai munka jelentős növelése. De ha azt mondtam, hogy ez a legnagyobb jó - és ez e gyben kritika is , ez igaz, de természetesen más jó dolgok is vannak ebben a költségvetésben. Jó, hogy megindult a járulékok csökkentése. De emlékezzünk csak arra, hogy ezzel kapcsolatban két nagyon komoly kritika hangzott el. Az egyik arról szólt, ha a j árulékcsökkentést a kormányzat meglépi, akkor padlóra küldi az alapokat, össze fog omlani a nyugdíjrendszer, összeomlik az egészségügy, vége a világnak. A másik pedig az, hogy ugyan már, hát ez nem járulékcsökkentés, ez csak játék a szavakkal, nem történt itt az ég világon semmi. Ez a két kritika bizonyos értelemben kioltja egymást, de érdemes azért komolyan venni őket annyira, hogy nézzük csak meg, mi is történt a valóságban. Azt jól tudjuk, a 39 százaléknyi járulék 33 százalékra csökkent, és ezt senki nem nevezheti reálisan jelentéktelen csökkentésnek. Az is igaz, hogy bizonyos tételek megemelkedtek. Így például megemelkedett - 2100 forintról 3600 forintra - az az egészségügyi hozzájárulás, amelyről én kénytelen vagyok itt, a tisztelt Ház színe előtt beval lani, hogy nem igazán szeretem ezt a formát. (8.50) A realitásérzékem mégis arra kényszerít, hogy szembesüljek avval, mi is történt. Amikor bevezették, akkor elég magas összeggel akarták bevezetni - de a vita során ez az összeg elég jelentősen lecsökkent , s az volt a véleményünk, hogy nem bírja már el a magyar gazdaság ezt a terhet, nem fogják befizetni. Ezek a jóslatok az első évben igaznak bizonyultak: sokkal kevesebb jött
