Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2425 Köszönöm, képviselő úr. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak. Képviselő Úr! DR. SCHVARCZ TIBOR , az egészségügyi és szociális bizottság kisebbs égi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága november 11én megtárgyalta a társadalombiztosítás '99. évi költségvetését és a hozzá tartozó ÁSZje lentést. A vita során - amely nem is igazán tekinthető vitának, hiszen csak az ellenzéki képviselők szóltak hozzá a témához, kivéve Frajna alelnök úr egyetlen kérdését - elhangzott, hogy ez a költségvetés is kifeszített, és a továbbiakban sem biztosított a bevételek és a kiadások egyensúlya, hasonlóan a korábbi évekhez. A bevételek túlértékeltek, a kiadások pedig - mint mindig - nagyobbak lesznek a tervezettnél. A 6 százalékos járulékcsökkentés 150 milliárd forint bevételkiesést jelent. A tervezett bevétele melkedés a tételes és a százalékos egészségügyi hozzájárulás esetében pedig körülbelül 80 milliárd, tehát csak itt a hiány 70 milliárd forintra tehető. Nem beszélve arról, amit az ÁSZ is elismert jelentésében, hogy az egészségügyi hozzájárulásból kevesebb folyt be, mint tervezték a tavalyi évben is. A költségvetésben számszaki problémák is adódtak, hiszen az egyes táblák adatai nem voltak összevethetők. Komoly gondot jelent az, hogy a növekmény ugyan meghaladja az inflációt, de az egészségügyben az infláció mértéke mindig nagyobb, mint másutt. A legkomolyabb gondot a gyógyszerkassza felülről való bezárása jelenti, hiszen ez azt eredményezheti, ha év közben elfogy a pénz, akkor a gyógyszerellátás finanszírozásában komoly fennakadások jelentkezhetnek. Ez annál is inkább gond, mert az 1998as várható költés körülbelül 120 milliárd, jövőre pedig 123 milliárd forint az előirányzat, zárt kasszában. A költségvetésben a gyógyszerkassza ilyen gondja mellett nem látni megoldást az úgynevezett külön keretes gyógyszerek kezelésére, hiszen minden évben ez volt az egyik igen komoly feszültségforrás. Annál is inkább, mert ezek között szerepel többek között a szklerózis multiplex gyógyítására szánt összeg, amely a betegek számához viszonyítottan a környező országokat tekintve százalékosan nálunk a legalacsonyabb. Minden évben visszatérő probléma a 13. havi fizetés kérdése. Az egészségügyi dolgozók béremelése mellett az a kérdés, hogy benne van, vagy nincs benne a finanszírozásában ennek a fedezete. Most is azt mondják, hogy be nne van. Ezzel a kérdéssel több baj van, hiszen ez idegen eleme a teljesítményalapú finanszírozásnak, de ha már a bértábla tartalmazza, akkor januárban egy összegben kellene hogy megkapják a kórházak, egyetértve az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületé nek a bizottsághoz eljuttatott véleményével. 1999től az alapok is átkerültek a kincstári finanszírozásba. Ez az ÁSZ véleménye szerint is egyes természetbeni ellátások folyamatos finanszírozásánál gondot jelenthet. Itt mindenképpen tartalékalapot kellene k épeznünk. A legnagyobb gond azonban az, hogy a törvény a vagyon felélésére kötelezi a két alapot. Egy ilyen lépés igen aggályos, hiszen nem született meg még mind a mai napig a vagyonnal kapcsolatos koncepció, nincs pontos vagyonleltár, és a vagyon egy rés ze igen nehezen, illetve talán egyáltalán nem értékesíthető, viszont ebből kellene fedezni a két alap időközben jelentkező hiányát. Másrészt a járulékok és a kintlevőségek behajtása során is keletkezhet vagyon. Ezt egyáltalán nem kezeli sehogysem a költség vetés. Az alapok felügyeletével megbízott államtitkár kisasszony sem. Sem a tbköltségvetésben, sem az '99es költségvetés ágazati fejezetében nem találunk semmi utalást a következőkre: minőségbiztosítás, akkreditáció, az új egészségügyi törvény és az adat védelmi törvény kapcsán az intézményeket érintő plusz költségek és kiadások fedezete. Hasonlóan a prevencióra fordítható összegekről sem tesz említést egyik költségvetés sem. Ezen irányú kérdéseinkre a válasz az, hogy az intézményeknek kell kigazdálkodniuk saját működési költségeikből ezeket a plusz kiadásokat.
