Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2373 szándékával ellentétesen is - azt, hogy az adott alapból milyen áthúzódó kötelezettségeket vállaljanak, milyen feladatokat finanszírozzanak. És saj nos ezekben a vitákban meglehetősen háttérbe szorult például a kormányprogram képviselete, a kormányprogramban fontosnak vélt vagy ítélt célok képviselete és megvalósítása. Éppen ezért a Fideszkormány tovább folytatja azt az utat, hogy a költségvetési gaz dálkodás jobb átláthatósága érdekében azokat az alapokat, amelyek az általam említett kritikus működéseket produkálták, bevonta a költségvetésbe. A mostani költségvetésben négy alap bevonása fogalmazódik meg: ez az Útalap, a Környezetvédelmi Alap, a Vízügy i Alap és a Nemzeti Kulturális Alap. Ezek az alapok természetesen nem szűnnek meg, hanem integrálódnak a költségvetésbe, ami nem jelenti a feladatok megváltozását, nem jelenti az ellátott feladatok megszűnését, és természetesen önmagában nem csökkenti a fe ladatellátásra jóváhagyott összegeket, hanem azt jelenti a bevonás, az integrálás, hogy a feladat finanszírozására a központi költségvetési elvek alapján kerül sor. Ami azért nagyon fontos mindannyiunk számára és a választópolgárok számára, mert elemi érde k fűződik ahhoz, hogy a költségvetés gazdálkodása átlátható, világos és tiszta legyen. Az Állami Számvevőszék számtalan jelentésében fogalmazta meg az alapok működésével kapcsolatos kritikai észrevételeit. Úgy gondoljuk, hogy az elkülönített állami pénzala pok megszüntetése és csak néhánynak a meghagyása tovább segíti azt a folyamatot, amelyben világossá válik, hogy mit miből finanszírozunk, világossá válik az, hogy az egyes feladatok mennyire fontosak egy költségvetési vitában. Hiszen nem lehet arra hivatko zni, hogy ilyen elkülönített állami pénzalapok kis költségvetésként működve, ellátandó fontos feladatra, különböző külső források bevonásával még több pénzt tudnak fordítani, mert ez általában azzal a gyakorlattal járt a későbbiekben, hogy a mégoly fontos feladatok ellátásra is a költségvetési vitában meg lehetett húzgálni a központi költségvetési előirányzatokat, hiszen úgymond, az ezen feladatot párhuzamosan ellátó alapnak úgyis van külső forrása, bevétele, és ezen keresztül tud finanszírozni. Úgy gondolj uk, a legrosszabb példa ezzel kapcsolatban, hogy hogyan működnek tényleg torzul és rosszul ezek az elkülönített állami pénzalapok, a Környezetvédelmi Alap működése. Ugyanis ott előfordul az, hogy ha most valaki megnézi, az előző időszakban milyen kötelezet tségeket és főleg áthúzódó feladatokat vállaltak a finanszírozásban is az alapot működtető ágazati minisztériumok, illetőleg az ágazati miniszter, akkor ott nyilvánvalóvá válik, hogy azt is lehet mondani, hogy a Környezetvédelmi Alapban, a költségvetésben meglévő és az egyéb forrásokból felhalmozódó pénzeket illetőleg szinte az egész e ciklusra vonatkozó bevételét a Környezetvédelmi Alap előre elköltötte. Nyilvánvaló, hogy ez ellentétes mindenfajta költségvetési tervezési elvvel, az államháztartási törvény általános alapelveivel, és nagyon nagy mértékben teszi lehetővé azt, hogy a következő, illetve az előző kormányok egymás mozgásterének a rovására finanszírozzanak olyan elkülönített állami pénzalapokból feladatokat, amelyek egyébként nem feltétlenül esnek egybe nyilván a kormányprogramok prioritásainak változása miatt. A fennmaradt két alap a munkaügyi és a nukleáris alap. A munkaügyi alap a biztosítási alapon működő Munkaerőpiaci Alap - teljes nevén , amelynek a működését a biztosítási elv biztosí tja a tekintetben, hogy ez nem működik fejezeti célelőirányzatként. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap léte pedig azért fontos, illetőleg azért érdemes meghagyni, mert ott egy olyan hosszú távú feladat - a hulladéktároló építése és az atomerőmű lebontása - bevételei kell hogy felhalmozódjanak, amelyek, miután ez nagyon hosszú távú feladat és nagyon hosszú távú finanszírozást igényel, nem megszüntetve, hanem önállóan meghagyva garanciát jelenthetnek arra, hogy ezek a források a későbbi kormányok rendelkezésé re állnak. Összességében a következőt szeretném hangsúlyozni: Az alapok megszüntetése nem jelenti a feladatok megváltoztatását, alulfinanszírozását vagy megszüntetését, hanem azt jelenti, hogy hozzásegíti a költségvetési törvény a parlamenti
