Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
2299 az inflációt sikerült leszorítani. Magyarországon egy tartós, elhúzódó inflációs válságra lehet számítani. Ilyen jövő, ilyen pénzügyi környezet közepette készült el az 1999. évi költségvetés is. Ahhoz, hogy a kormány meg tudja valósítani választási ígéreteit, a gazdaságpolitikában és a költségvetés terén a jelenlegihez képest 180 fokos fordulatra van szükség. Mindannyiunkban - választópolgárokban, politikusokban - felmerülhet a kérdés, hogy képes lesze erre a Fideszkormá ny. A beígért szociális támogatások ugyanis csak úgy valósíthatók meg, illetve úgy folytathatók, hogyha az állam gazdaságszervező hatalmának megerősítésén keresztül a közkiadások forrásainak előteremtésében érdemleges bevételi többletforrások megteremtésér e kerül sor. Ha a Fideszkormány úgy osztogat tovább, hogy az államháztartás bevételi oldalán nem teremt többletforrásokat, akkor az infláció felgyorsulásával, végső soron a költségvetési hiányból eredő államcsőddel kell számolni. Ez annyit jelent, hogy am it most jó szándékkal, a következményekkel bátortalanul, félszeg módon úgy ad, hogy nem szakít az elődeitől örökölt hagyományos monetarista pénzügypolitikával, akkor az így juttatott kedvezményeket néhány év múlva az infláció felgyorsulásával, a társadalom romboló hatásain keresztül a lakosság többszörösen elveszítheti. Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatnak további súlyos hiányossága az, hogy az állam gazdaságpolitikai koncepciója, költségvetési javaslata mögé nem épül be a banki pénzügyi háttér. Mag yarul: a kereskedelmi bankok és a Nemzeti Bank nem adja a támaszát a kormány megvalósítandó gazdaságpolitikájának. A kormány a pénzügyi szektor és a Nemzeti Bank tevőleges segítsége nélkül félkarú óriás marad. A kormány gazdaságpolitikájának megvalósításáh oz feltétlenül szükség lenne a pénzintézeti háttérre, a bankokra, amelyek hitelpolitikájukon keresztül a mezőgazdasági termelőket, a hazai vállalkozókat hitelhez juttathatnák, ennek révén az országban megindulhatna a tényleges gazdasági növekedés. De a ban krendszer az állami gazdaságpolitika számára nem a cselekvő könnyítést adja, hanem egy tehertétel a költségvetés és az adófizetők számára. A közteherviselésből nem veszik ki a részüket, sőt, még pénzt vonnak el a szociális, oktatási, egészségügyi kiadások elől. A szálak 199295re vezetnek vissza. Az akkori MDFkormány 350400 milliárd forintos bankkonszolidációs segítséget nyújtott a kereskedelmi bankoknak, amely úgy valósult meg, hogy a felelőtlen, bűncselekményi magatartásokkal terhelt banki hitelezések helytállásaként a kormány, az akkori kormány 350400 milliárd forintos bankkonszolidációs kötvénytömeggel fizetett a bankoknak, cserébe a bankok a behajthatatlan hiteleket átadták az államnak. A problémák azonban 1996ban, '97ben és most, '99ben is jelen tkeznek. Súlyos ellentmondásokat vet fel a magyarországi bankpolitika. Akkor, amikor az adót fizető vállalkozások '99ben előreláthatólag 256 milliárd forint társasági nyereségadót fizetnek, ugyanakkor a kereskedelmi bankok előirányzata mindössze 29,5 mill iárd forint. Ha összességében nézzük, '99ben az összes adójellegű befizetés 4000 milliárd forintot tesz ki. Tehát ez azt jelenti, hogy a kereskedelmibankszektor, ahol tulajdonképpen a pénz van, ahol a tőke tőkét szül, 1 százalékát adja az egész adóbevéte li forrásoknak. A költségvetés nettó kifizetői pozíciója a társadalom, a lakosság számára elviselhetetlen. Ugyanakkor a 29,5 milliárd forintos pénzintézeti nyereségadóbefizetés mellett a költségvetési törvényjavaslatban szerepel, hogy 1999re 44 milliárd forint konszolidációs kötvényt, állami támogatást biztosítanának a '9295 között állami bankkonszolidációban részesült kereskedelmi bankok részére. (9.40) Tehát a bankok egyik zsebébe betesznek 44 milliárd forintot, ugyanakkor mintegy 2930 milliárd forint nyereségadófizetést tudnak csak felvállalni. Hova tűnik el a pénz? - merülhet fel a kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Ám ezen túl a költségvetési törvényjavaslat 3335. §aiban szereplő kezességvállalásokból kiderül, hogy a Postabank részére még az eddi gieken túl 75 milliárd forint garanciavállalás történik,
