Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DÁN JÁNOS (FKGP):
2276 hozott törvényi fogyatékosságokat igyekszik kiküszöbölni, szögezzük le: korrekten, jogilag és szakmailag megalapozott módon. Az elmúlt évek küzdelmének döntő csatája a vadászati jog tulajdonlásáért folyt. A vadászterületek indokolatlanul magas legk isebb kiterjedésének általános érvényű meghatározása miatt önálló vadászati joga egyetlen magántulajdonosnak sincs. A magyar államnak is csak kettő önálló vadászterületet sikerült kialakítania. A 3000 hektáros küszöb mellett a képviseleti forma és a vadász területek kialakításának szakmai eljárási szabályai tág teret biztosítottak a visszaéléseknek, a földtulajdonosok kijátszásának, kisemmizésének, oly mértékben, hogy a társult vadászterületeknek is csupán egynegyedén gyakorolják a tulajdonosok a vadászati j ogaikat. Ugyancsak kikerülhetetlen akadály volt a földtulajdonosok előtt a törvény kialakításával kapcsolatosan: a sérelmes elsőfokú határozat elleni jogorvoslatra nem adott lehetőséget, a másodfok kiiktatásával bírósági útra kényszerítette, és a bírósági útra kényszerített felperes keresetét a bíróság természetesen elutasította. Zavarja továbbá a tiszta helyzetet, hogy a törvény - a mértékadó európai gyakorlattól eltérően - az állami vadászati jog feladása után megtartotta a vad állami tulajdonlását. (22.2 0) Súlyos mulasztása a törvénynek, hogy a használt fogalmakat nem határozza meg szabatosan. Az Alkotmánybíróság válasza a hozzá beterjesztett keresetek kérdéseire terjedt ki, a többi felmerült problémára nem. A vadászterületeket ajánlatos lenne egy közigaz gatási területhez kötni, sőt azon belül több kisebb területre is felosztani abban az esetben, ha a körülmények ezt lehetővé teszik. Minimum 300 hektárban tudjuk elképzelni a minimális vadászterületet. Foglalkozni kell a jegyzők szerepével is. A jegyzők a h elyi polgármesteri hivatalok első számú hivatalnokai, vezetői, munkáltatói jogokkal, ugyanakkor hatósági feladatokkal is rendelkeznek, az önkormányzati testületek jogalkotásának felelős tevékenységét felügyelik, ugyanakkor még a földtulajdonosok érdekeit i s védeniük kellene. A törvény általános vitája során több képviselőtársam részéről elhangzott, hogy szükség lenne a törvény átfogó átdolgozására. Örömmel hallottam, hogy a mezőgazdasági bizottság előadója is ezt fejtette ki mondandójában. Európai ihletésű, ökológiai megalapozottságú, modern, polgári demokratikus jogállamba illő törvény kellene. A megoldás a törvényalkotás folyamatának oly mértékű kiszélesítése és időbeni kiterjesztése lenne, hogy a képviselőknek legyen módjuk és idejük a szakértők, az érdek védelmi és civil szervezetek véleményének figyelembevételével a törvényt módosítani. Felvetődik a kérdés, hogy a vadászkamarák kötelező tagságára szükség vane. A hatósági feladatokat az FMhivatalok megfelelőképpen ellátták. A vadkárokat, vadászati károka t, a vad elpusztításával okozott károkat a gyakorlatban alkalmazóknak sokkal részletesebb és egyértelműbb rendelkezésekkel kellene megfogalmazniuk. A kártérítési eljárásokat egyszerűbbé kellene tenni, és ezáltal a polgármesteri hivatalok jegyzői is könnyeb ben eligazodnának ezekben az ügyekben. Végül néhány, a vadgazdálkodás, az ökológiai környezet, a vadászat és a nemzetgazdaság viszonyait érintő gondolatot vetek fel. Hazánkban a vadgazdálkodás és az ebből eredő devizatermelés évtizedek óta jelentősen hozzá járult a költségvetés terheinek csökkentéséhez, 1997ben például 8,7 milliárd forint volt az árbevétel. A vadászati törvény megjelenése körüli átmeneti időszakban a bizonytalanságból adódóan több vadászterületen tapasztalható volt a rablógazdálkodás. Az új helyzethez igazodó feltételrendszert kell kialakítani, és az ágazatban rejlő egyéb lehetőségeket is kiaknázva, rangjának megfelelően kell kezelni a magyar vadat, a magyar vadgazdálkodást. A vadászathoz jelentős turizmus is kapcsolódik. 1997ben a bevétel 70 százaléka a külhoni puskások bérvadásztatásából, a nekik nyújtott szolgáltatásokból származott. Ennek feltétele azonban igen csekély mértékben biztosított. Az állami erdészeteknél kiépített vadászházhálózatok találhatók, ám ezek az igények töredékét sem tudják kielégíteni. A legtöbb vadászközösség nem rendelkezik
