Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz):
2254 Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat legnagyobb feszültségét abban látom, hogy az elosztási feladatokat nem jól oldja meg. Miniszterelnök úr 1998. szeptember 8án a kormány munkáját értékelő beszédében kijelentette: "A dagály mindenkinek a hajóját felemeli. A polgári koalíció kormánya ezzel a szemlélettel fogott hozzá gazdaságpolitikájának kialakításához." Ezzel miniszterelnök úr azt állítja, hogy a gazdasági növekedés önmagában megoldja a szegények gondját. Sajnos az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat ebben a szellemben k észült el. Pedig a Rómában 1990ben megtartott tanácskozáson 15 neves tudós bizonyította, hogy a dagály, illetve a növekedés nem emel fel minden hajót, mert apály idején sok hajó a sárba ragad. Nem csupán a keresztény etika, de a szociáldemokrá cia is ezt az álláspontot képviseli. Sok szaktekintély bizonyítja, hogy a piac nem képes az igazságosság megvalósítására, az államnak az egyének jogainak védelmében elsősorban az alsóbb osztályokra és a szegény sorsúakra kell tekintettel lenni, a gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, s így kevésbé szorulnak rá állami védelemre, míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelkeznek érdekeik megvédésére, kizárólag az államra támaszkodnak - mondta XIII. Leó pápa 1891ben . Sajnos az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat sem az adórendszer, sem a költségvetési kiadások szempontjából nem támogatja kellően a szegényeket. Nem a szegények szavazathatalma miatt kell választás előtt nagyokat ígérni, hanem a költségvetési törvén yjavaslatban cselekedni. Michael Törster és Tóth István szegénységgel és egyenlőtlenséggel foglalkozó tanulmánya rámutat, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek meghatározója a munkaerő- és a tőkepiac mellett a szociálpolitika. Hazánkban az elsődleges jövedelme kből származó jelentős egyenlőtlenségeket az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat nem tervezi szociális jövedelmekkel mérsékelni. A lakóhely és a szakképzettség is jelentősen befolyásolja a szegénységet, bizonyítja ezt választókörzetem háztartásainak jö vedelmi helyzete. A jövedelemegyenlőtlenségek alapján hazánk a 90es évek elején az OECDországok körében az elsők között foglalt helyet a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok közötti távolság alapján. Ez a tény is a k öltségvetési törvényjavaslat újragondolását igényli egyrészt az adórendszer, másrészt a költségvetési kiadások szerint. Ennek kapcsán az áfavitában részletesen szóltam több olyan kérdésről, ami eredményes lehet a szegénység enyhítése érdekében. Jó lenne, ha a költségvetési törvényjavaslat beterjesztői figyelembe vennék Rogers megállapítását, amely szerint az egyéni jólétek nem függetlenek egymástól, a szegények jövedelme a gazdagok jólétét is befolyásolja. Hosszú távon feltétlenül igaz ez a megállapítás. A szegények felkarolása azonban elképzelhetetlen jól kidolgozott, megalapozott költségvetési eszközök nélkül. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Pusztai Csaba. (20.40) DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először állok itt, ezen az emelvényen, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy innen szólhatok önökhöz. Engedjék meg, hogy a költségvetés és a területfejlesztés összefüg géseiről mondjak el néhány gondolatot. Az elmúlt években megindult gazdasági növekedés tovább növelte az ország egyes régiói, kistérségei közötti, már addig is meglévő különbségeket. Ezek az aránytalanságok a gazdasági teljesítmények eltérő mértékében, az ipari beruházások különbözőségében, a külföldi befektetések irányultságában és a foglalkoztatás területi különbségeiben mutatkoznak meg. A gazdaság makroszintű mutatói országosan kedvező képet mutatnak, de emögött az egyes régiók nagyon eltérő
