Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az ítélőtáblák és a fellebviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
2005 elhangzott, hogy a kormány vagy az igazságügyi tárca milyen vizsgálatokat végzett, hogy az aggályait megalapozza - előttünk ismeretlen időpontban készülhettek. Hozzáteszem azt a nem figyelmen kívül hagyható tényt, hogy a kormány egyik tagja tagja a z igazságügyi tanácsnak. Amikor az előkészületeket folytattuk az ítélőtábla bevezetésére - és még ma is folytathatnók, mert ma, 1998 november 16án hatályban van az a törvény, amelynek a hatályon kívül helyezéséről folyik itt most a vita. Ezt a törvényt me gelőző alkotmányos törvények előírták, bár néhányan a jogszabályok ismerete hiányában csodálkoztak azon, hogy vajon miért neveztünk ki a táblára elnököt vagy elnökhelyettest. Azért, mert a költségvetési törvény kifejezetten tartalmazta, hogy július 1jétől személyesen az ő bérüket odaadják. De miért adják oda? Mert a törvény azt mondja, hogy a bírók pályázatát az ítélőtáblai elnökök írják ki, ők döntenek a pályázatról. Kérdezem: ha nincsenek kinevezve, akkor január 1jén hogyan lesznek ott bírók?! Mi ezt te ttük. Hogyan tettük ezt? Olyan nyilvános pályázatokkal, amelyek elbírálásában 2500 - valamennyi - bíró részt vett. Mert a törvénynek az a szabálya, hogy az ország összes megyei bíróságának az összes bíráját össze kell hívni, hogy véleményezzék a pályázatok at. Ezek megtörténtek. A kormány képviselője, vagy az igazságügyminiszter vagy a politikai vagy a közigazgatási államtitkár minden OITülésen ott volt, részt vett a vitában, és soha egyetlen szóval nem vetett föl olyan aggályokat, amelyeket itt most hallo ttam, sokukat életemben először. Hogyan léteztek ezek az aggályok? Nyilván képtelenség feltételezni, hogy az igazságügyminiszter vagy az államtitkár ezeket az OIT elől eltitkolta, hagyta, hogy kinevezzünk embereket, akiknek elég sok emberi nehézséget okoz ez az előterjesztés, de erre nem térek ki, mert ez nem törvényhozási téma. Hát akkor nem szólt volna?! Mire következtettem én, mindig a jóhiszeműség alapján? Hogy nem tudott róla az igazságügyminiszter. Arról a vizsgálatról, amelyet most az államtitkár ú r jelzett nekünk, neki saját magának sem lehetett tudomása, mert akkor szólt volna. (Derültség és szórványos taps az MSZP soraiban.) Ez az egyetlen feltételezés, ami jóhiszemű, mert minden más esetben, ha tudta, hogy a vizsgálatok ilyen aggályokat keltenek , nem lehet, hogy ne mondta volna, hogy ne nevezzétek ki a vezetőket. Nos, ennyit röviden az előzményekről, ha ugyan ez rövid volt, de azt hiszem, ez nem hangzott el végig. Röviden rátérek a törvényjavaslat általános indokolására. "Érzékelhető javulások ni ncsenek az igazságszolgáltatás működésében az eddigi lépésekben." Bár az expozéban volt egy félmondat, hogy vannak javulások, és az alkotmányügyi bizottsági kormánypárti többségi vélemény is azt koncedálta, hogy kis mértékben van javulás, de itt nem erről van szó. Az adatok világosan megmutatják, hogy a nagyszabású érkezési dömping ellenére a helyi bíróságokon - amelyekről itt sok szó esett - ebben az évben tényleg szerény, mintegy 6 százalékos mértékben csökkent a folyamatban lévő ügyek száma. Sajnos, tisz telt Országgyűlés, olyan sok ügy van Magyarországon, hogy 6 százalék is nagyon sok ügyet jelent. Tehát szerény mértékben csökkent. Inkább szomorúvá tesz az a mondat, amelyik azt mondja, hogy az Igazságszolgáltatási Tanács az 1997. december 1jén megkezdett működése óta nem tett olyan intézkedéseket, amelyek kézzelfogható eredményt jelentenének. Kérdezem - talán nem mindenki kísérte figyelemmel, hiszen a hatalommegosztásnak pont az az egyik alapja, hogy a kormánynak nem kell mindent figyelemmel kísérnie - er re vissza fogok térni , és nem igaz az, hogy a felelőssége úgy áll fönn, mint ahogy ezt az expozéban hallottuk. Nem kísérte figyelemmel, ezért nem vette észre azt, amit a sajtóban nagyon sokszor elmondtunk, hogy 1997 nyarán csak a fővárosban 177 ezer cégü gy volt folyamatban. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a legelső ülésén, tavaly december 3án elfogadott egy álláspontot ennek felszámolására. Ennek eredményeképpen ebben a percben 6000 ügy van folyamatban, magyarul az egész országban a cégeljárás - épp azért, mert új törvény lépett hatályba, hogy ez működni tudjon - hátralékmentes. Én ezt kézzelfogható eredménynek tartom, különösen akkor, amikor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egy másik, hivatalbóli tagja, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke ma ga elmondta, hogy milyen hihetetlenül nagy eredmény az, hogy a cégeljárások már naprakészek. Nem túlzom el ennek a jelentőségét, de annak cáfolatára alkalmasnak
