Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ
1786 A javaslat indokolása szerint törté nik mindez az úgynevezett fegyveregyenlőség elvének alapulvételével, bár az eljárás alá vont vádlott és ügyvédje mérhetetlenül nagy hátrányban van az eljárást irányító hatósággal és a bírósággal szemben, amely hátrányt csak fokozza az a körülmény, hogy az iratok másolatának igénylése szerinti kérelmet a tanácsvezető bíró bírálja el, de annak semmilyen jogkövetkezménye nincs, ha a kérelem felől a bíróság nem dönt, és így másolatot a védelem egyáltalán nem kap, mert, mondjuk, a bíróság hallgat. Indokolt a kér elem elbírálását határidőhöz, méghozzá rövid határidőhöz kötni, és erre vonatkozóan valószínűleg még módosító javaslatot is be fogunk nyújtani. A védelemhez fűződő jog további indokolatlan korlátozásának tartjuk a javaslat 40. §ában foglalt rendelkezéseke t, amelyek szerint a vádlott és a védő értesítését mellőzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a vádlott és a védő előtt ismertté válnának. Kétségtelen tény, hogy nagyon fontos társadalmi érdek fűződik a tanúvédelemnek a büntetőeljárá s folyamatának egészén való végigviteléhez, ez a rendelkezés azonban indokolatlan korlátozást tartalmaz szerintem. A tanú adatainak zártan kezeléséhez fűződő érdek nem sértheti a védelem jogának alkotmányos érvényesülését. Így a két érdeket kell valahogyan megfelelően összhangba hozni, úgy, hogy lehetőség szerint egyik se sérüljön. További aggályos rendelkezést tartalmaz a következő, 41. §, amely szerint az elsőfokú bíróság számára kötelező törvényi rendelkezés a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelé se vagy fenntartása, ha az elsőfokú ítélet tartama meghaladja a háromévi végrehajtható szabadságvesztést. Ez indokolatlan beavatkozás a bírói mérlegelés és döntés szabadságába. Ha ennyire sem bízunk meg a bírák döntéshozói képességében, akkor ennél jóval s úlyosabb döntéseket se lehetne rájuk bízni, amely természetesen nem lehet szándéka a kormányzatnak. Az ilyen, mérlegelést és egyéni elbírálást lehetővé nem tevő szabályozás alkotmányossága is megkérdőjelezhető, kötelező előírása pedig egyáltalán nem indoko lt véleményünk szerint. A törvényjavaslatnak talán legproblematikusabb része a 21. és 22. §okban foglalt rendelkezések. A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény 118. §a is lehetőséget ad a bíróságnak, hogy megkeressen hatóságon kívüli szervet felvilág osítás és tájékoztatás kérése érdekében, de a javasolt új szabályozás ennél jóval továbbmegy, és értelmezhetetlen, betarthatatlan szabályokat kíván alkotni. A 21. § szerint a büntetőügyben eljáró hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, köztestületet , gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és társadalmi szervezetet megkereshet tájékoztatás kérésével, és a tájékoztatás megadására 30 napos válaszadási határidőt állapít meg. Rendkívül aggályos, ha a büntetőeljárási törvény nemcsak a nyomozó hatóságok, a bíróságok és az eljárás alá vontak, illetve azok védője részére tartalmaznak kötelező előírásokat, hanem a nyomozó hatóságon kívüli civil szervezeteket kötelez nyomozó hatósági feladatok ellátására. Ráadásul a rendelkezések teljesen súlytalano k, hiszen a nem teljesítésük esetére semmilyen szankciót nem állapít meg a törvényjavaslat, így az egyébként nagyon kellemetlen és kényes feladatot nyilván igyekszik majd mindenki elkerülni. Ugyanennek a paragrafusnak a (3), (4) és (5) bekezdése az adatvéd elemre vonatkozóan tartalmaz nehezen értelmezhető rendelkezéseket, amelyek betartását semmilyen garanciális szabályok nem védik. Az előzőekhez képest is aggályosabb azonban a 22. § megfogalmazása, amely érdemben a nyomozó hatóság tagjává lépteti elő vagy d egradálja a helyi önkormányzat jegyzőjét. Eljárási cselekmények megtételére teszi kötelezővé az ilyen képzettséggel és gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező jegyzőknek, és ráadásul az eljárási cselekmények körét semmilyen módon nem szűkíti a törvényjavasl at; így elvileg bármilyen nyomozati cselekményre vonatkozóan adható lenne utasítás, amely sem a büntetőeljárási törvény szellemével, sem pedig az önkormányzatok működésének eddigi törvényi szabályozásával nem egyeztethető össze. A nyomozati cselekmény telj esítése megtagadásának, nem teljesítésének semmilyen jogkövetkezménye nincs itt sem, így minden jegyzőnek elemi érdeke lesz a feladat elkerülése és megkerülése.
