Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISZELY KATALIN, az FKGP
1765 bizonyítási eljárás kivitelezése a törvénytervezetben szinte lehetetlen; ezért a magam részéről elképzelhetőnek tartottam volna azt, és tartanám is, hogy a pénzbeli mellékbüntetés felső határát a tervezetben szereplő 10 millió forinttal sz emben 30 millió forintra lehetne emelni. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének szigorítása nagyon jó jogalkotói megoldás, különösen helyes a bűnszervezet tagjakénti elkövetők e kedvezményből történő kizárása. Úgy vélem azonban, hogy a tervezet 4. §ának e) pontja akként lenne módosítandó, hogy "akit üzletszerűen elkövetett bűncselekmény miatt 3 évnél súlyosabb szabadságvesztésre ítéltek". Szükségesnek tartom felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy az általános rész rendelkezéseinek módosításakor t ermészetszerűleg tekintettel kell lennünk a nemsokára ugyancsak hatályba lépő új büntetőeljárási törvényre és a bírósági szervezeti rendszer - igaz, ez utóbbi, úgy tűnik, időben eltolódott - megváltoztatására. A küszöbön álló jövő évezred büntetőeljárásába n a harmadfokú eljárások lefolytatása az ítélőtáblákra vár. Így remélhető, hogy a Legfelsőbb Bíróság visszanyerheti a jogegységi döntések meghozatalának és az ítélkezési gyakorlat elvi irányításának tényleges lehetőségét. A büntetés végrehajtásának felfügg esztési tilalma is kibővült a tervezet rendelkezései értelmében, ezt a törvénytervezet 24. §a tartalmazza. E körben helyeslendő a szervezett bűnelkövetői kör és az üzletszerűen elkövetett bűncselekmények miatt elítéltek kizárása e törvényes kedvezményes l ehetőségekből. A tervezet 34. §a nagyon helyesen felsorolja a közfeladatot ellátó személyek körét. Nem akarnék az ügyvédség fogadatlan prókátora lenni, lévén magam is ügyvéd, azonban meg kell hogy jegyezzem, a törvénytervezet változatlanul hagyja az ügyvé dek vonatkozásában az eddigi szemléletmódot, és közfeladatot ellátó személynek pusztán csak a bírósági vagy más hatósági eljárásban eljáró védőt vagy jogi képviselőt minősíti. Ezzel szemben például az egészségügyben és a közoktatásban szereplő hivatalos sz emélyen az ezekről szóló törvényben meghatározott személyeket érti. Álláspontom szerint ez a rendelkezés diszkriminatív az ügyvédségre nézve, ugyanis az ügyvédi irodában vagy egy magánlakásban a törvényes jogkörében eljáró ügyvéd nem kapja meg a bűnüldözés növekedése mellett sem azt a védelmet, amelyet például egy orvos a rendelőjében megkap. A helyes megfogalmazás ezen szakasznál az lenne, hogy "az ügyvédségről szóló jogszabályban meghatározott tevékenységének végzése során az ügyvéd, az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt". Nem lehet indok a közfeladat ellátásának szűkítésére az a tény sem, hogy az ügyvéd a honoráriumát az ügyféltől kapja, és így mint egy egyszerű szolgáltató áll vele szemben. Az orvos minden esetben közfeladatot ellátó személy, amikor a törvénytervezet megfogalmazása szerint gyógyít. A közjegyző is és a bírósági végrehajtó is ugyanilyen feltételek mellett hivatalos személynek minősül, az előbbi akkor is, amikor például egy aláírási címpéldányt hitelesít. A közfeladatot ellátó személyek k öréből kimaradtak a lelkészek, akiket, úgy gondolom, be kellene emelni ebbe a körbe. Ők a történelmi egyházakhoz tartozásuk esetén egyértelműen komoly társadalmi feladatot látnak el, helyzetük a büntetőeljárásban is speciális, ugyanis hivatásuknál fogva az ügyvédhez vagy az orvoshoz hasonlóan titoktartásra kötelesek. Az utóbbi időben sajnálatos módon igen gyakran estek bűncselekmény áldozatául, a jóindulatukkal és karitatív szándékukkal visszaélő elkövetők jóvoltából. A közfeladatot ellátó személyek közé so rolásuk a fentiek miatt fokozottabb védelmük érdekében is indokolt lenne; a törvényalkotónak figyelmet kellene szentelnie arra is, hogy az ő helyzetük is büntetőjogilag értékelhető megoldást nyerjen. (Horváth Béla, dr. Pokol Béla és dr. TuriKovács Béla ta psol. - Közbeszólások.) A büntető törvénykönyv különös részének módosítását legalább két nyomós ok motiválta, egyrészt olyan új tényállások felvételére került sor benne, amelyek hazánk utóbbi időben megváltozott nemzetközi kapcsolatai szempontjából nélkülö zhetetlenek, más normák pedig a szervezett bűnözéssel szembeni társadalmi összefogás követelményei miatt kerültek beiktatásra vagy módosításra.
