Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
1576 Számvevőszék '97 októberében készült jelentése. Ezen körülmények alapján látható az, hogy a vagyongazdálkodásnak, úgymond, még csak csírájában sem voltak meg a követhető rendszer ei. A tervezés pontatlansága mellett hadd utaljak egy másik körülményre, amely eddig a vitában nem nagyon hangzott el. Ez pedig a társadalombiztosítási alapok hiányának inflációgerjesztő hatása. A társadalombiztosítási alapok '97. évi gazdálkodásának megít élése során már csak ebből kifolyólag is lehangoló kép bontakozik ki. A Nyugdíjbiztosítási Alap 5,2 milliárdos bevételi többlettel, az Egészségbiztosítási Alap pedig 56 milliárd forintos hiánnyal zárta az évet. A belföldi államadósság kamatkiadásai között 600 millió forintos növekedést, 4 milliárd 800 millió forint állományú kiadást jelent a tbalapok hiányát finanszírozó kötvények kamata. A belföldi államadósságot csökkentő bevételek között 3367 millió forint - vagyis 2330 millió forinttal több az előirány zottnál ez az érték - a tbalapok hiánya miatti költségvetési pénzeszközök igénybevétele. Mindez természetesen a kincstári egységes számlán forgalmazódik, így belejátszik a költségvetés és az MNB kamatbevételeinek és kiadásainak egyenlegébe is, majd végső soron abba, hogy a költségvetés kamatcsapdája folytán a hatás, ha másban nem, az MNB nyereségében tükröződik. Tehát itt egy összefüggő rendszer van a társadalombiztosítási alapok, a központi költségvetés, illetve a Magyar Nemzeti Bank vonatkozásában. A vit ában eddig tehát konkrét tényszámok hangzottak el, ugyanakkor ennek a konkrét tényszámokkal bizonyítható hiánynak tovagyűrűző hatásai vannak az államháztartás más alrendszereire is. Magyarul teljesen mindegy az, hogy honnan indulunk ki, a folyamat végső ha tását a költségvetés sínyli meg. Azon keresztül, ha az MNB több kamatot fizet az egyes elkülönített alapok pénzállománya miatt, akkor ezzel csökken a költségvetés felé a kötelezettség, nőnek a kiadásai, így csökken a nyeresége. Vagy ugyanez másképp fogalma zva: ha nem kell az alapokat hitellel finanszírozni, akkor a kamatbevétel mérséklődik, így nem lesz az MNBnek nyeresége és a központi költségvetésnek bevétele. Az állam egyik zsebéből a másikba rakja a bevételt és a kiadást, közben a kamatpolitika révén e zért még fizetnek is, végül is így a zsebek üresek maradnak. A tbalapok az egészség- és nyugdíjbiztosítási kiadások fedezetére, illetve a fizetési ütemkülönbségek miatt a kincstári egységes számláról az év eleji, tehá t '97 eleji 56 milliárd helyett év végére 136 milliárd forintot vettek fel átlagban, ahol a minimálérték 28 milliárd, a maximumérték pedig 184 milliárd forint volt. Igaz, hogy erről az 1997. évi költségvetési zárszámadási vitában már bővebben szóltunk, vég ül is ezek a körülmények nagyban meghatározzák az államháztartás más alrendszereinek hiányát is. Tény ugyanakkor, hogy az alapok kintlévősége 230 milliárd forint, amelyből közel 150 milliárd forint a tőketartozás. (12.20) Ha csak a felére sikerülne ezt az 150 milliárdos kintlévőséget csökkenteni, akkor a társadalombiztosítás alapjai igen nagy fokban egyensúlyba kerülhetnének. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1997. évi zárszámadás kapcsán milyen következtetések vonhatók le? Hiszen le kell vonnunk a következteté seket, mert ennek a vitának más értelme tulajdonképpen nincs. Az 1997. év megtörtént, elmúlt, most erről a zárszámadásról vitatkozunk. Azonban, hogy ne ismétlődjenek meg azok az elkövetett hibák, felelőtlen vagyongazdálkodási körülmények, amelyek a múltban történtek, bizony néhány megszívlelendő dolgot szeretnék felemlíteni. A szakszerűtlen gazdálkodás okozta problémák áthidalására 1998ra, illetve jobbára 1999re egy erőteljes privatizációs kényszer érvényesül a tbalapok vonatkozásában. Az 1999. évi 915 m illiárd forintos főösszeggel megtervezett, lényegében nullszaldós Nyugdíjbiztosítási Alap csak 39 milliárd forintos vagyonértékesítéssel hozható egyensúlyba. Tehát 1999re ez prognosztizálható, de való igaz, hogy ennek a gyökerei tulajdonképpen az 1997. év hez nyúlnak vissza, tehát a '97. évi áldatlan gazdálkodás következménye, hogy majd '99ben oda jutunk, hogy a tbalapok vagyonát jelentős részben el kell adni.
