Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Demszky Gábor (SZDSZ) - Bejelentés az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás elnapolásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS PÉTER (MSZP):
1541 Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van , ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." Szívszorító volt hallani, hallgatni Himnuszunkat és a Szózatot, majd a világhoz sugárzott segítségkérő jajkiáltásokat. A világ legnagyobb szárazföldi hadserege tört ránk brutálisan, álnok és hitsz egő módon, hiszen a szovjet kormány elismerte önrendelkezési jogunkat, a szovjet csapatokat már elkezdték kivonni Budapestről, az ország népe már készült a szabadság első dolgos munkanapjára. Rácz Sándor, a fiatal munkástanácsvezető a szabad Kossuth rádió ban jelentette be az általános sztrájk végét, és november 5én reggelre az ország összes munkását, dolgozóját behívta munkára, hogy megkezdjük a békés építőmunkát, az újjáépítést. Megkezdődtek a kivonási tárgyalások, Maléter Pált és a legfőbb katonai vezet őket Tökölre csalták és letartóztatták. Iszonyatos nagyságú és brutális haderő zúdult a fővárosra, pusztított mindent és mindenkit, az ellenállási gócokban nagyobb pusztítást okozva, mint a második világháborúban. Nem volt reguláris magyar katonai védelem, néhány nagyszerű parancsnok és önfeláldozó katona csapatával ellenállt, például a jutadombiak. A rettenetes túlerő csapásait a felkelők, nemzetőrök fogták fel saját testükkel. Nem számítgatták esélyeinket, az igazság és a frissen szerzett szabadság védelm ében álltak ellen. Hála és tisztelet illeti őket és nemes emléküket. Négyöt napig lehetett tartani a hadállásokat, vissza kellett vonulni, majd a hegyekben szórványosan folytatódott az ellenállás. A kormány vezetőit ármánnyal és csalárd módon tőrbe csaltá k, egyedül Bibó István államminiszter maradt a helyén, és a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében maradt szabadon lévő képviselője nyilatkozatot tesz közzé, amelyből idézek - érdemes! : "A harcban osztály- és felekezeti különbség n élkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt magyar nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A magyar népet felszól ítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban. Magyarország népe elég v érrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és az igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Isten óvj a Magyarországot!" Ellenálltunk, ameddig lehetett, ezrek haltak meg, tízezreket fosztottak meg szabadságuktól, százezrek menekültek el, és milliók vették nyakukba ismét a rabigát. Kivégzett hőseink holtukban is a nemzet szabadságát szolgálták. Segítettek k ivívni a szabadságot, megteremteni a demokráciát. A nagy temetés volt az elkorhadt diktatúra lezárása és az Európához visszatérő magyar demokratikus jogállam nyitánya. Október 23án közösen kiáltottuk ki a köztársaságot. Vigyázzunk kincseinkre, óvjuk a sza badságot, a törékeny magyar demokráciát, legyünk méltóak '56 szelleméhez! Isten segítse Magyarországot! (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Ugyancsak napirend el őtti felszólalásra jelentkezett Kiss Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MSZP. KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony nincs körünkben, ő ugyanis rendszeresen szokta minősíteni a szocialista párti napirend előtti felszólalásokat, és úgy látom, ez alkalommal, nem lesz módja rá. Elmondta múltkor azt is, hogy tartalmuk vagy stílusuk, vagy talán más okok miatt házszabályi korlátozást kellene ki látásba helyezni. Én a mai hozzászólásomban éppen a társadalmi párbeszédről szeretnék szólni, pont arról, hogy miért érdemes figyelemmel hallgatni mások véleményét, miért kell törekedni arra, hogy a
