Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Demszky Gábor (SZDSZ) - Bejelentés az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás elnapolásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS PÉTER (MSZP):
1542 vélemények korlátozása helyett azok tartalmával vitatkozz unk, miért kell olyan helyzetet teremteni, hogy a vélemények nyitott füleket találhassanak, hogy a társadalmi párbeszédnek legyen értelme, legyen a kormányzati oldalon is haszna. Magyarán inkább azt kérném tőle, a későbbiekben inkább figyeljék, mint elfojt sák a véleményeket. A munka világában az Érdekegyeztető Tanács nagyon jelentős pozíciókat harcolt ki magának az elmúlt években, hiszen a gazdasági átmenetnek egyik kulcsintézménye volt. A társadalmi béke megőrzését azok a megegyezések, amelyeket a munkavál lalók, a munkaadók és a kormány kötöttek, alapvető nemzeti érdekünknek megfelelően szolgálták, és ez az intézmény még abban az időszakban is prosperált, fejlődött, amely korántsem volt szakszervezetbarátságáról ismert az Antallkormány idején. Talán emlék eznek rá - csupán egy példát említenék , hogy éppen Kupa Mihály volt a pénzügyminiszter, amikor '92ben a legjelentősebb megállapodását kötötte az Érdekegyeztető Tanács, az akkori pénzügyminiszter a szakszervezetekkel és a munkaadókkal a költségvetésről é s az adókról állapodott meg. Nos, ma nincs így, és ez baj! Most feszültségektől terhes a munka világa, és nem örülünk neki, hogy amitől féltünk, az be is következett; nevezetesen, hogy a kormány úgy terjesztette a parlament elé mind az adótörvényeket, mind a költségvetési törvényt, hogy arról nem folytatott konzultációt a szociális partnerekkel. (9.30) Az a vélelmünk, hogy az önkormányzati választások előtt a kormány szeretné elkerülni a választási kampány során tett ígéretei és a tényleges lépé ssorozatai között különbség bemutatását, sajnos beigazolódott. Akkorra hívta össze az ÉTt, amikor a parlamenti munka olyan szakaszába érkeztünk, amely a munkavállalók és a munkaadók képviselői, valamint a kormány számára már alig biztosítják azt a lehetős éget, hogy befolyásolni lehessen a döntéseket. A korábban unosuntalan hangoztatott szlogen, miszerint a polgárokkal folyamatos párbeszédben alakítják ki az álláspontjukat, nos - amennyiben a polgárok körébe tartoznak a munkavállalók és a munkaadók képvise lői is , csak üres, megtévesztő kijelentés maradt. Az Érdekegyeztető Tanács múlt héten és tegnap lefolytatott ülésén a kormány szavakban nyitottnak mutatkozott a párbeszédre. Azt szabta feltételül az adótábla kapcsán, hogy nem csökkenhet a bevétel a módos ított változatok esetében, háromsávos maradjon az adótábla, és harmadsorban minden jövedelem viseljen adót. Amikor a szakszervezetek e három feltételnek eleget téve egy munkanap alatt hét különböző adótáblajavaslatot dolgoztak ki, akkor a kormány elismerv e a három feltételnek való megfelelést, újabb feltételeket támasztva elutasította az összes javaslatot. Azért kértem szót ma napirend előtt, mert aggasztónak tartjuk, hogy a kormány nem veszi komolyan a társadalmi párbeszéd intézményeit. Elkerüli, hogy a s aját érdekkörén kívül eső vélemények megjelenjenek. S ez baj, mert úgy tűnik, hogy a nyilvánosság előtt egy szűk kormányzati érdekcsoport akarata úgy kerül beállításra, mintha a társadalom többségének érdekét szolgálná. Az Érdekegyeztető Tanács tegnapi ülé sén is felvetődött az a kérdés, hogy amennyiben a munkavállalóknak és a munkaadóknak van olyan közös javaslatuk, amely jobb, mint a kormány eredeti javaslata, s ezt ott, az Érdekegyeztető Tanács ülésén mind a ketten kijelentik, akkor kinek az érdekét szolg álná egy ezzel ellenkező kormányzati javaslat, amit, tegyük fel, parlamenti többséggel áterőltetnek a Házon. Van tehát egy egyező munkavállalói és munkaadói adótábla, amely ugyan - ahogy a kormány képviselője fogalmazott - a polgári középrétegeknek és bizo nyos családi jövedelmek viszonyait tekintve nem megfelelő, viszont jó mind a munkaadóknak, a munkavállalóknak, összes képviselőjüknek, s erről együttesen nyilatkoznak. Kik azok, akik nem férnek bele a munkaadói, munkavállalói érdekkörbe? Kinek az érdekét k épviseli a kormány a munkaadók, a munkavállalók érdekeivel szemben? Miért baj az, ha a szakszervezetek által javasoltaknak megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az
