Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
154 mondom - nyilván nem az adatvédelmi biztos dolga törvénytervezetek elkészítése; a szakmai segítség és a konzultáció lehetőségétől viszont természetesen nem zárkózom el. Tirts Tamás képviselő úr az előadásában tulajdonképpen két nagyon fonto s dolgot érintett. Az egyik az, amit új centralizmus címkével illethetünk, és a másik, amiről kommentárt igénylően beszélt, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai nyilvánosságának a kérdése. Ami az új centralizmust illeti, csak egy percre hadd idézzek fel eg y régi történetet: 1995 júniusa táján engem meghallgatott az akkori emberi jogi bizottság, és egy nagyon rokonszenves, általam ismeretlen - a nevét ismertem, személyesen nem láttam - képviselő egy kérdést szegezett nekem. A kérdés úgy hangzott: mondjam meg , hogy azt az adatcentralizációt, amit az Alkotmánybíróság döntése előtt éltünk meg a magyar közigazgatásban, elfogadhatónak tartome, illetőleg ígéretet teszeke arra, hogy az ilyenfajta lépésekkel szemben mindenkor fel fogok lépni. Erre a kérdésre - ezt tegnapelőtt egyébként felidéztük az ülésen - igenlően válaszoltam, és ez a fiatal képviselő úr azt mondta, hogy ő a támogatását ehhez a válaszhoz köti, és én eddig is így jártam el. Természetesen a jövőben is így járok el, és nagyon örülök, hogy a képvisel ő úr az akkori eszményeit minden jel szerint ma is vallja. Való igaz, hogy itt meg kell találni azt az ösvényt, ami a szabadságjogok és az állam jogos érdekei között vezet, és én mindig is hangsúlyoztam, hogy az állam adóztatási jogát tiszteletben kell tar tani - erre Bauer képviselő is utalt , és alkotmányos kötelezettségünk a közterhekhez való hozzájárulás. Azonban mindig vigyáznunk kell arra, hogy közigazgatásunk a saját működési zavarainak a következményeit ne hárítsa át a társadalomra, a polgárokra. Ez ért én ebben az ügyben egyfelől egy hajlékony álláspontot ígérek, másfelől viszont hajthatatlan leszek, mint ahogy eddig is az voltam. Csak egyetlenegy extrém és tulajdonképpen parodisztikus példát hadd idézzek föl. Önök is emlékeznek rá, tulajdonképpen mo st is hatályban van az a szabály, ami szerintem gyakorlatilag nonszensz egy civilizált országban, hogy az adóhatóság behatolhat a polgárok lakásába, hogy televíziókészülékeket szemrevételezzen abban az esetben, ha az a gyanúja támad, hogy a tv üzembentart ási díját az illető nem fizette meg. Azt, hogy mit jelent a magánlakás mint alkotmányos érték, és mit keres egy adóhatóság a hálószobában a televíziót keresve, azt ma már szerintem tudjuk. Az elmúlt évtizedekben megpróbáltak leszoktatni erről a tudásról, é s ezek azok a példák, amelyeknél nagyon észnél kell lenni. Én ezt messzemenően elleneztem, nem voltam sikeres, ez mutatja, hogy az ombudsman tehetsége milyen korlátozott, hiszen mondom, amit mondok, és ez semmi több, mint az, hogy egy ember beszél. (21.40) Pokol Béla úrnak volt egy megjegyzése, hogy még nem jogerős döntést nyilvánosságra hozhat - itt nincsenek jogerős döntések! Semmi mást nem tehetek, mint hogy valamilyen meggyőző erő van a szavaimban, és akkor a kormány ezt figyelembe veszi, a sajtó megírj a. Meg lehet nézni, hogy az ellenzéki sajtó az előző ciklusban hogyan használta az én ajánlásaimat - és ez nem politizálás! Tirts Tamás képviselő úrnak a második és nagyon fontos kérdése az EKA, tehát az Ellenzéki Kerekasztal nyilvánossága. Úgy tűnik, hogy ez sínre került a szó jó értelmében, ami alatt azt értem, hogy az ajánlást mindenki jól fogadta. Azt mondhatom, elfogadták az ajánlást, ami azt jelenti, hogy az Ellenzéki Kerekasztalt a hiányzó közjog megteremtésén munkálkodó szervezetnek kell tekintenünk , vagyis azért nem lehetett igazi közjogi státusza, hiszen hiányzott a közjog. Azt mondom, az alkotmányozó nemzetgyűlés szerepét betöltötte az Ellenzéki Kerekasztal, vagy legalábbis az alkotmányozó nemzetgyűlés egyik háza volt a nemzeti kerekasztallal együ tt, tehát az Ellenzéki Kerekasztal vitái olyan közjogi kiegyezés dokumentumai, amelyeket nem lehet a társadalom elől eltitkolni. Ténykérdés ugyanakkor, hogy zárt ajtók mögött zajlott ez a beszélgetés, és lehettek magánjellegű megnyilvánulások. Ezért Szabad György képviselő úr definícióját fogadom el, hogy itt a közjog restituálása volt, ezért a formálódó pártok, a közjogi tényezők hivatalos véleményét tükröző megnyilvánulások
