Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
1496 A jövőben az adóelőleg megállapításánál az egyéni vállalkozók is figyelembe vehetik az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárakba befizetet t összeg kedvezményét és természetesen a családi kedvezményt is. A második - amit már említettem is - az, hogy a beruházási költség a jövőben csökkenti az osztalékalapot. Ez annyit jelent, hogy egy épületberuházásnál, ha az év végén nem kerül üzembehelyezé sre, az addig felmerült költségeket a vállalkozói osztalékalapjából a vállalkozó levonhatja, ugyanakkor ha elkészül ez a beruházás és tárgyi eszközzé válik, akkor meg kell növelnie, de a csökkentés - mármint tárgyi eszközként - az értékcsökkenés nélküli ös szegre vonatkozóan természetesen fennmarad. A tőkejövedelmekről néhány szót: az osztalékból származó jövedelem lesz tehát a jövőben a jegyzett tőke dolgozói üzletrész formájában történő emelése. Itt az adó mértéke 35 százalék lesz. Az árfolyamnyereség csök kenthető járulékos költséggel, ami az értékpapírforgalmazóknak fizetett jutalékot jelenti. Nagyon kedvező változás történik a vegyes jövedelmeknél, hiszen az ingatlanbérbeadók a jövőben nem összevontan kell hogy adózzanak, hanem 20 százalé kkal, hiszen a bérbeadás nem munka, hanem tőkejövedelem, ezért az adóztatása is így alakul. Egyéb változásként említem meg azt, hogy a harmonizációs rendszer bevezetése a személyi jövedelemadó törvényt sem kerüli el, s az ipari termékjegyzéket a vámtarifas zám fogja felváltani. Az adómentes bevételek köréből kiemelnék egy tételt, amit az 1. számú melléklet szabályoz: a ruházati termék helyett új fogalom lép majd életbe, a munkaruházati termék, ami azt jelenti, hogy a jövőben csak olyan munkaruházati termék l esz adómentes, amit törvényben biztosítanak, vagy törvény által kiadott, a törvényben szabályozott jogszabály írja majd elő. Ez lényeges szigorítás, hiszen a gyakorlat szerint eddig a vállalkozók többségének az volt a lényeg, hogy az üzletekből olyan ITJs zámú ruhát vásároljon, amely a személyi jövedelemadó törvény mellékletében megtalálható, és ezzel azt adómentessé tette. A jövőben ez teljes egészében megszűnik. Az adminisztráció csökkentéséhez csak két gondolat. Ugyan nem a személyi jövedelemadó törvény szabályozza, hanem az áfatörvény, de meg kell említeni, hogy a jövőben nem kell adóbevallást beadni, csak évente egyszer annak a vállalkozónak, akinek a 3 millió forintot nem haladja meg az éves tényleges bevétele. A másik pedig az, hogy megszűnik az egyén i vállalkozók azon kötelezettsége, hogy a pénztárkönyvben vagy a naplófőkönyvben a következő hónap 10éig be kell jegyezni a bizonylatokat, illetve megszűnik az a kötelezettsége is, hogy negyedév végén zárást végezzen. Itt a törvény egyértelműen vissza fog hivatkozni az adózás rendjéről szóló törvényre, amelyben adóbevallási és adófizetési határidők vannak, és a jövőben erre kell egyértelműen figyelemmel lenni. A továbbiakban néhány, az általános vitában elhangzott véleményre szeretnék reagálni. Az ellenzék i képviselők megnyilvánulása alapján részükről egyértelmű a törvényjavaslat elvetése. A felsorakoztatott érvek viszont egymásnak ellentmondóak. Úgy érezzük, előbb született meg a döntés arról, hogy nem fogják a törvényt elfogadni, és csak azt követően állt ak össze az érvek, hogy igazából miért is nem. A bizottságok részéről megfogalmazott kisebbségi véleményben elhangzott a következő: "A kormánynak joga egyes csoportoknak előnyöket és hátrányokat biztosítani". Az érvelésben azonban mégis hosszasan bírálják a kormánynak ezt a szándékát. Súlyos hibaként említik, hogy a javaslat jövedelemnagyságtól teszi függővé az alkalmazotti kedvezmény igénybevételét. Ehhez három megjegyzést szeretnék tenni. Az első megjegyzésem az, hogy az elmúlt ciklusban az 1995. évi szjatörvény elfogadásakor még támogatták ezt a tisztelt ellenzéki képviselők, hiszen az akkori törvény kimondja, hogy az adójóváírást az veheti igénybe, akinek az összjövedelme az 500 ezer forintot nem haladja meg. Úgy látszik, akkor ez nem volt súlyos hiba; olyannyira, hogy 1996ban az új szerkezetben megjelenő törvényben arányosítani kellett
