Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
1452 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Zsikla Győző képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időta rtamra. ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Mint ahogy hallottuk, ha a törvény megfogalmazásával valamely képviselőnek gondjai támadnak, módosító javaslattal tudja pontosítani és korrigálni - a bírálók figyelmét erre h ívnám fel. Maga az az elv, hogy hallgattassék meg a másik fél is, azt hiszem, az újságírásban is általános etikai norma. Most hallhattuk, hogy az újságírószövetség etikai kódexe is tartalmazza mindezt, következésképpen az etikai normát be nem tartani kívá nó újságírók tiltakoznak ezek szerint az ellen, hogy ezt az etikai normát törvény is garantálja. És persze tiltakoznak azok a politikai erők, akik a média jelenlegi egyoldalúságának köszönhetik azt, hogy jelenleg megtalálhatók itt, a parlamentben, mert pár tatlan tájékoztatás esetén, azt hiszem, esélyük sem volna a parlamentbe kerülésre. (Dr. Pető Iván: Kisgazdapárt! - Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Vastagh Pál képviselő úrnak, MSZ P. DR. VASTAGH PÁL (MSZP) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Elöljáróban őszintén szeretném meglepetésemet kifejezni az államtitkár úr nyilatkozata kapcsán, hiszen az előterjesztés több mint két hónapja mindenki által ismert. Nem tudok olyan okot feltéte lezni, ami lehetetlenné tette volna azt (Dr. Hack Péter: Három!) , hogy a kormány... - bocsánat, három hónapja, így pontosabb - ennyi idő alatt kialakítsa az álláspontját. Nagyon érdekes taktikai küzdelem zajlik e körül a törvényjavaslat körül a koalíciós p ártok között is, a kormány is nagyon félve mondja ki az álláspontját. Ez semmiképpen nem jó jel a törvényjavaslat parlamenti fogadtatását illetően. Nagy érzékenységet váltott ki a törvényjavaslat, nagyon sok reakció kísérte a megjelenését. Ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a magyar politikai átalakulás egyik kiemelt értéke, és természetesen mindenki rendkívül érzékenyen reagál akkor, ha ezt a véleménynyilvánítási szabadságot - amelyről most már sokkal többet tudunk a z Alkotmánybíróság soksok döntése után '92ből, '93ból, '94ből, hogy mit is jelent ez valójában, milyen anyajogként kell megközelíteni a véleménynyilvánítás szabadságát, ezen belül a sajtószabadságot, a tudományos kutatás szabadságát, a művészetek szaba dságát. Tehát teljesen érthető és indokolt, hogy nagy érzékenységgel és nagyon sokan kívánnak véleményt nyilvánítani erről. Kitérőként szeretném elmondani a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy közel tíz éve kapcsolódtam be az országos politikába , és nagyon gyakran volt szerencsém a legkülönbözőbb politikai helyzetekben és a legkülönbözőbb politikai erők képviselőitől hallani a sajtóval kapcsolatos rendkívül elítélő véleményeket. Ebbe beleértem a saját pártomban időnként megfogalmazott véleményeke t is, miszerint a politikai sikertelenség oka elsősorban a sajtó tevékenységében keresendő. Teljesen vakvágánynak tartom ezt a megközelítési módot. Meggyőződésem, hogy saját magát csapja be az, aki a politikai sikertelenség okait a sajtóban keresi. A sajtó t demokratikus viszonyok között egyszerűen nem lehet legyőzni, hölgyeim és uraim, és nem is érdemes törekedni arra, hogy a sajtót ilyen értelemben bárki démonizálja, legyőzni vagy megfékezni igyekezzen. Ezt kitérőként és saját tapasztalataim alapján őszint én ajánlom a vitatkozók figyelmébe. A javaslattal kapcsolatos tartalmi észrevételeket illetően nekünk, a szocialista képviselőcsoportnak is az az álláspontunk, hogy ez a javaslat sérti a véleményszabadság alkotmányban biztosított jogát. A javaslat - ha sza bad ezt a jelzőt használom - eléggé ravasz ahhoz, hogy látszólag szélesítse a véleménynyilvánítás jogát, hiszen véleménynyilvánításra kívánja kötelezni a különböző sajtószerveket - elsősorban nyilvánvalóan az újságokat , ugyanakkor az a mód, ahogyan ezt t eszi, az az a pont, aminél álláspontunk szerint megáll a javaslat
