Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
1453 alkotmányellenessége, mert azoknak a véleménynyilvánítási jogát korlátozza, akiket külső szerv - adott esetben bíróság - vélemény, állásfoglalás közlésére kötelez. Ez az a pont - ez a külső, hatósági beavatkozás , ami megalapozza álláspontom szerint a javaslat alkotmányellenességét, és egyben ez az a pont, amely véleményem szerint beleütközik a római egyezmény 10. cikkének 1. pontjába is, amely kifejezetten elutasítja a véleménynyilvánítás s zabadságába történő hatósági beavatkozást. Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársam, ezt az írott sajtó tekintetében teszi, és differenciál az elektronikus sajtó esetében, ahol mások a feltételek, ahol szűkösek és fizikailag meghatározottak a lehetőségek, ne m úgy, mint az írott sajtó esetében. Ez egyébként a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban is egyértelműen nyomon követhető, hogy eltérően közelíti meg az írott sajtót és az elektronikus sajtót. Másodszor azt kívánom kiemelni, hogy ez a javaslat ütközik a m agyar jogi szabályozás eddigi logikájával is. Salamon képviselő úr elment - ő a személyiségi jogi védelemre utalt a többségi vélemény hangsúlyozásakor. A magyar bírói gyakorlat és a szabályozás egyik lényeges vonása most már lassan több mint tizenöt eszten deje, hogy különbséget tegyen a helyreigazítást megalapozó hibás ténybeli közlés bírói megítélhetősége és a véleményalkotás, az értékelés, a kritika megközelítése között. Téves az a feltételezés, amit a javaslat indoklása tartalmaz - és ezt idézni szeretné m , hogy az ember csak becsületsértés címén perelheti be a vaskosabb minősítést tartalmazó cikk szerzőjét. Ez nem így van, tisztelt képviselő úr! Sokkal szélesebb lehetőség van. A polgári törvénykönyvben legalább három olyan eszköz kínálkozik, beleértve a személyhez fűződő jogok körében a becsület és az emberi méltóság megsértése esetén rendelkezésre álló lehetőségeket; a jó hírnév sérelme körében biztosított lehetőségek szintén bárki rendelkezésére állnak; és a polgári jogi igények érvényesítésére is van lehetőség, ami a jogsértő nyilatkozat, illetőleg a más módon elkövetett sérelem esetén biztosít jóvátételt, elégtételt a megsértett személyeknek. Ezen kívül negyedikként említenem kell, hogy nyilvánvalóan a büntető törvénykönyv is megfelelő rendelkezéseket kínál a polgári törvénykönyv három alapvető lehetősége mellett, amelyek már nem szorosan - hangsúlyozom - a tényközléshez tartoznak, hanem a véleménynyilvánításnak bizonyos sértő formáit kívánják megfelelőképpen korrigálni. Szólni kell arról is, tisztelt Ház, hogy ez a javaslat vajon mit jelent a bírósági gyakorlat számára. Alkalmazhatóe ez a javaslat vagy sem? A véleményem kifejtése előtt szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy nagyon célszerű lett volna, ha a javaslatot az előterjesztő elküldi a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy a joggyakorlat, az alkalmazhatóság szempontjából véleményt formáljon a javaslatról. Ez nem egyszerűen a javaslat szakmai megalapozottságával függ össze, hanem egyben törvényi kötelezettség is, hiszen a jogalkotásról szóló tör vény 28. §a szerint az olyan törvényjavaslat esetében, amely a bíróság hatáskörét érinti, a javaslatot meg kell küldeni a Legfelsőbb Bíróság elnökének. (14.30) Ez tehát nem pusztán a javaslat szakmai alátámasztottsá ga miatt fontos, hanem ez egy törvényes eljárási követelmény, amely ismereteim szerint ez esetben nem érvényesült. A javaslat hatása az igazságszolgáltatás munkájára véleményem szerint röviden és tömören abban összegezhető, hogy ezzel a javaslattal a polit ika újra benyomul a tárgyalótermekbe. A bírák lehetetlen helyzetbe kerülnek, olyan kérdésekben kell véleményt nyilvánítaniuk, amelyek nem jogkérdések, amelyek megítélése egyszerűen művészeti, társadalmi, politikai állásfoglalást kell hogy jelentsen, és ez nyilvánvalóan messze meghaladja a feladatkörüket, a kompetenciájukat, és nyilvánvalóan azt a depolitizáltságot veszélyezteti, ami végbement az igazságszolgáltatásban. A javaslat, magának a válaszadási jognak a lehetősége, nem új keletű. A sajtótörvény, ame ly 1986ban született, tartalmazta a válaszadásra vonatkozó kötelezettséget - a sajtótörvény 6. §a ; ezt a szakaszt 1990ben éppen a sajtószabadság érvényesülése miatt iktatták ki az akkori törvényalkotók a törvény szövegéből - 1990ben!
