Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1440 Eln ök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény három lényeges elemében tekinthető újnak, hiszen létezett a '96. évi LXXXVIII. törvény az egészségügyi hozzájárulásról, ennek helyébe azonban a kormány egy új tör vénytervezetet hozott elénk. Az első ilyen lényeges új elem, hogy az egészségügyi szolgáltatásokra jogosultak, de a szolgáltatásokhoz hozzájárulni nem képesek után kiegészítő forrásokat kell keresni a szolidaritási elv szerint. A jelenlegi rendszerben a rá szorulók ezen körére a járulékfizetőkön túl az állami költségvetés biztosítja a fedezetet. Mivel hozzászólásomban erre a tételre már nem szeretnék újra kitérni, itt kell megemlítenem, hogy Frajna képviselő úr ezt úgy idézte: a kormány megpróbálja visszaáll ítani az egyébként már elveszített keresztfinanszírozást. Én azonban azt gondolom, hogy ez az összeg és ez a tervezet legfeljebb csak kísérletet tesz vagy megkezdi a keresztfinanszírozás visszaállítását, hiszen az e körben ellátandók körének a szolgáltatás ul megtervezett fedezet bizonyára nem elég ezeknek a szolgáltatásoknak a teljesítésére. A második új elem, hogy kételeművé teszi ezt az egészségügyi hozzájárulást - a fix és a százalékos egészségügyi hozzájárulásra , és kiterjeszti azon jövedelmekre, mely ekre eddig nem volt kivethető a társadalombiztosítási járulék. A harmadik, hogy az egészségügyi hozzájárulás a törvény alkalmazásában adónak minősül, így bevallása és megfizetése az egyéb típusú adóval együtt az APEH szervein keresztül valósul meg. Mit vár hatunk ettől az új konstrukciótól? Elsősorban elvárhatnánk az egészségügyi szolgáltatások fedezetéül szolgáló források bővülését azáltal, hogy a kirótt és behajtott bevételek lényegesen megnövekednek. Ma az egészségügyi ellátások nagy paradoxona, hogy az o rvostudomány fejlődésével egyre több szolgáltatásra vagyunk képesek, egyre több, eddig hozzá nem férhető betegség vált gyógyíthatóvá, az orvostechnológia robbanásszerűen fejlődik, a gyógyszerek köre bővül, ennek azonban az az ára, hogy ezek a szolgáltatáso k, a technológiák, a gyógyszerek árai is jelentősen növekednek, és kormányoktól - és szinte azt mondhatjuk, államrendszerektől - függetlenül fennáll az az ellentmondás, hogy miközben az igény egyre nő, a rendelkezésre álló források köre nem bővíthető korlá tlanul. Ma tehát az egészségpolitikusok nagy többsége elismeri, hogy a szolgáltatók és a finanszírozók is úgy látják: az egészségügyi ellátások korlátja nem az orvosilag lehetséges mérték, hanem a rendelkezésre álló források szűkössége. A társadalombiztosí tás költségvetése állandóan egyensúlyi gondokkal küszködik, és kormányról kormányra ennek a felborulással fenyegetett egyensúlynak a kiegyenlítésére törekszik. Most nincs még előttünk a társadalombiztosítás költségvetése, ezért nem láthatjuk, hogy a bevéte li és kiadási oldal egyensúlyát hogyan kívánja a kormány a jövőben biztosítani. Az arányos közteherviselés szempontjából meg kell vizsgálnunk a százalékos mértékű és a tételes egészségügyi hozzájárulást is. E szempontból lényegesen nagyobb bevételt várhatu nk a fix összegű vagy tételes egészségügyi hozzájárulástól; a törvényjavaslat mellékleteként adott számoszlop, a Pénzügyminisztérium tervei szerint ez 150 milliárd forintnyi bevételt jelent, míg a százalékos kivetéstől ez körülbelül 21 milliárd forint. Az arányosság és a méltányosság vagy a közteherviselés szempontjai a fix összegű egészségügyi hozzájárulás esetében nem merülhetnek fel. Ezt a fix összegű hozzájárulást ugyanis a jövedelem, illetve a kifizetett bér mértékétől teljesen függetlenül kell megfize tni az egyéni vállalkozónak, az alkalmazónak, a munkáltatónak. Az előttem szólók már elmondták, hogy kinek a terhei fognak megnövekedni: elsősorban azoknak az egyéni vállalkozóknak, akiknek a jövedelme a minimálbér körül van; továbbá azokban a foglalkoztat ási ágazatokban, amelyeket alacsony bérezési ágazatoknak nevezhetünk, ilyen a textilipar, a mezőgazdaság, de ide sorolhatjuk az egészségügyet is. És mivel az országban területenként eltérő mértékű az ezekben az ágazatokban foglalkoztatottak száma, ez nem e gyszerűen
