Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1435 Farkas Imre képviselőtársammal sok mindenben egyetértek abban, amit elmondott a részleteket illetően, és ezt nem akarom ismételni, de nem biztos, hogy a következtetése konszenzusos közöttünk. Ő ugyanis letette a voksát a mellett, hogy elég lenne egy kisebb léptékű járulékcsökkentés és egy kisebb léptékű egészségügyi hozzájárulásemelés. Azt gondolom, a kormány megengedheti magának, hogy egy nagyon energik us, huszáros lépéssel nagyobbat lépjen az adó jellegű megoldás irányába. De azt azért tisztán kell látni, hogy a munkaadói terhek szempontjából olyan jelentős tehercsökkentés nem történik, mint aminek a kommunikációja a sajtón keresztül állandóan ismételve van! Kérdéses számomra az intézkedés végeredménye, következménye, hiszen mindez azért történik, hogy kifehérítsük a fekete, illetve szürkegazdaságot, és kérdés számomra, hogy ha a legalacsonyabb jövedelmi kategóriákban ez tehernövekedést jelent, akkor va lóban abba az irányba foge lépni, dönteni a munkaadó, ami a fehérítést jelenti, és nem abba az irányba, hogy még inkább teljesen fekete megoldásokat keressen a maga számára. Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy alkotmányossági problémával nem fogjuk sz embe találni magunkat, hogy az Alkotmánybíróság nem hoz majd hátrányos döntést, hiszen adó jellegű tehernövelésről van szó. Ismételten ott szeretném befejezni a hozzászólásomat, ahol az előző alkalommal is tettem: nagyon reméljük, hogy a kormány rövidesen benyújtja a tbköltségvetést, és mielőtt döntünk, módunk lesz megvizsgálni, hogy a bevételek és a kiadások ezek mellett a paraméterek mellett hogyan hozhatók egyensúlyba. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Csáky Andrásnak, az MDF képviselőjének; őt Fenyvessy Zoltán, a MIÉP képviselője követi. (Kocsi Lászlót a jegyzői székben Mádai Péter váltja fel.) DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az orvo studomány ma már a lehetetlenre is képes, azonban a lehetségesre sincs pénze. Különös igaz ez egy gazdaságilag ugyan fejlődő, de a világ vezető hatalmaihoz képest még mindig igencsak szegény országban. Még a leggazdagabb nemzetek is folyamatosan küszködnek azzal a problémával, hogy a gyógyítás költsége sokkal gyorsabban növekszik, mint a társadalom által megtermelt érték. Azok az új műtéti, gyógyszeres és műszeres lehetőségek, amelyeknek arzenálja a modern orvostudomány szolgálatában áll, egyre növekvő, mármár csillagászati összegeket emésztenek fel. Az Egyesült Államokban például az egy főre jutó egészségügyi kiadás meghaladja a négyezer dollárt, tehát a hazánkban erre a célra juttatott összeg hússzorosát. Az egészségüggyel mégis oly mértékben elégedetlene k az állampolgárok, hogy Clinton elnök választási győzelmében jelentős szerepe volt annak, hogy új egészségügyet ígért Amerikának - mellesleg ezt az ígéretét azóta sem tudta beváltani. Magyarországon a gyógyítás költségei ez európai áraknak megfelelően roh amosan emelkednek, a gyógyszerműszer beszerzési árak tükrözik a nyugateurópai értékszintet. Az, hogy mégis lényegesen kevesebb pénzből tudunk gyógyítani, kizárólag annak köszönhető, hogy az egészségügyben dolgozók munkabére mintegy huszada a nyugateuróp ainak. Vegyük mindehhez hozzá azt, hogy a magyar lakosság Európa egyik legbetegebb nemzete; tavaly például az összes 14 évnél idősebb állampolgár kétharmada fordult háziorvosához, ugyanennyien vették igénybe a járóbetegszakellátást, és az összes felnőtt 1 3 százaléka, vagyis minden nyolcadik ember hosszabbrövidebb ideig kórházban feküdt. (13.00)
