Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1391 Mire gondolok, tisztelt képviselőtársaim? Az előterjesztő tanácstalanságá t mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kormánypárt szokása ellenére elismeri, hogy az 1997. évi LXXXIII. törvény alapvetően jó volt, koncepcionális változtatásra nincs szükség, a tervezet általános indoklása szerint a törvényben meghatározott elvek és jog intézmények megfelelően működnek; csupán néhány jogértelmezési és végrehajtási probléma rendezésére tesznek javaslatot. Mint az előző kormány tagja, személy szerint is köszönettel veszem az elismerést, mert mi tagadás, jólesik a dicséret attól a kormánytól , amelynek pártjai 1997ben még egymással versenyezve bírálták, csepülték az akkori szerzőket és a most kiegészítésre javasolt törvényt. "Előkészítetlen, súlyos kodifikációs hibák vannak benne, a tervezet alkalmatlan az ellátás tartalmának meghatározására, ripszropsz összecsapták" - hangzott az akkor ellenzéki, ma kormánypárt részéről, de hát változnak az idők és a pozíciók is. Örülök annak is, hogy a kormány kitart a szolidaritás elvű, kötelező biztosítás fenntartása mellett, és nem téved sem az egészségü gy újraállamosításának, sem a közfinanszírozás feladásának zsákutcájába. Ez is a tervezet érdeme, ami nem kevés olyan időszakban, amikor a társadalombiztosítás további sorsa körül annyi a bizonytalanság. Egyetértünk a fogászati alap- és szakellátás kiterje sztésének szándékával; ez a végzős középiskolás diákok esélyegyenlőségét javítja. Tisztelt Országgyűlés! Számos módosító rendelkezést azonban jelenlegi formájában nem tudunk másnak tekinti, mint a jogszabály gondatlanságból elkövetett szándékos rongálásána k. Mert minek tulajdonítanánk, ha nem gondatlanságnak vagy felületességnek, hogy a társadalombiztosítással kötendő szerződésekben nemcsak a kapacitások lekötéséről kívánnak rendelkezni, hanem arról is, hogy ezeken a kapacitásokon szakmánként mekkora maximá lis teljesítményt szabad nyújtani. Magyarra fordítva, a törvényjavaslat 6. §a azt jelenti, hogy mondjuk, 30 kórházi ágyon 50 szívelégtelenséget és 73 infarktust gyógyíthatnék kardiológusként. De mi történik akkor, ha egy időjárási front hatására kétszer a nnyi infarktusos beteg kerül hirtelen az osztályra? Várjon a következő hónapig, küldjük más intézetbe, amely még nem merítette ki a kontingensét? Apropó, a felső határ havonta vagy évente értendő? Ha nem használtam el, akkor átvihetőe a kontingens a követ kező periódusra? Mi a felső határ? A betegszám, az ápolási nap, a teljesíthető forintérték? Ennél is komolyabb egészségpolitikai kérdés azonban, hogy ki és mi alapján határozza meg, mennyit lehet gyógyítani egy adott kapacitáson. A tárca, netán az Egészség biztosítási Pénztár? A rendelkezésre álló pénz alapján, az eddigi teljesítmény alapján vagy a helyi lakosság szükségletei alapján? Válasz, magyarázat, felhatalmazás sehol. Nem kevesebb gondolkodnivalót ad az eredeti törvény 68. §ának módosítása sem. Eszer int aki egy biztosított betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképességcsökkenéséért felelős, az köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. Tessék azonban egy kicsit belegondolni! Mint tudják, nekem személy szerint egyáltalán nincs ellenemre, hogy a dohánygyártók valamilyen módon megfizessék a tüdőrákosok kezelésének jelentős részét, és ebben talán több képviselőtársam is egyetért. Mekkora részt fizet viszont az a hajléktalan, aki maga döntött úgy, hogy dohányzik? De ennél egys zerűbb példa is adódik: ha mondjuk, másnapos ételt eszik valaki, ami bármelyik háztartásban előfordulhat, és emiatt gyomorrontása támad, akkor részben maga volt az oka a betegségének - akkor ő mennyit fizet az ellátásáért? Egyáltalán fizete? S ha olyan mu nkahelyen dolgozunk évekig, amely fokozott stresszel jár - mint például az Országgyűlés , akkor ki fizeti meg a gyomorfekélyünk vagy a szívpanaszaink kezelését? Mi magunk, mert vállalkoztunk erre a munkára, vagy az Országgyűlés, esetleg Áder János házelnö k úr, mert nem tud megfelelő munkafeltételeket biztosítani? Ebben bizony, tisztelt képviselőtársaim, nem igazít el a 13., 14., 15., 16., 17. §okhoz nyújtott indoklás, mely szerint az egészségbiztosítási ellátásokért való felelősség megállapításának hatásk öri és illetékességi szabályait annak egyértelmű alkalmazása érdekében pontosítani kell. Az indokolás helyes - de hol a pontosítás és az egyértelmű alkalmazás lehetősége?
