Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - Az Országgyűlés döntése az SZDSZ képviselőcsoport által benyújtott kérelemről az ügyrendi bizottság 3/1998-2002. ÜB. (1998. szeptember 16-ai) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
1357 Köszönöm szé pen, képviselő asszony. A következő, írásban hozzászólásra jelentkezett képviselő Szabó Sándorné képviselő asszony, a Szocialista Párt frakciójából; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony. Öné a szó, képviselő asszony. SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadó módosításáról szóló törvényjavaslat általános indokolásában azt olvashatjuk: "A javaslat a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének érzékelhető javítását, a családok tehe rviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg." Ha egy olyan javaslat következne ezután, ami tényleg ezt eredményezné, akár örömködhetnénk is, de sajnos nem ez következik. Ugyanis, az idézetet tovább folytatva: "A családpolitikai intézk edéssorozat első lépéseként kerül bevezetésre minden gyermekre kiterjedően a gyermek után járó adókedvezmény." Gondjaink itt kezdődnek. Azt hiszem, mindnyájan, akik itt ülünk a patkó bármelyik oldalán, bármilyen székben, bármilyen színű jelvénnyel a gombly ukunkban, mindnyájan családszerető és családcentrikus képviselőnek tartjuk magunkat. Azt hiszem, mégsem árt fölhívni a kormány figyelmét - és ezt nagyon sokan elmondták már, de azt hiszem, az ismétlés a tudás anyja , hogy sok olyan család van, amelyik kim arad az előnyökből, illetve néha föl is billen ez a mérleg, néha többen vannak, akik kimaradnak, mint akik részesednek belőle. De ha csak ők a polgárok, akik részesednek, akkor ezt ki kell mondani, ez egy tiszta beszéd, és nem a személyi jövedelemadórends zerben kell elrejteni a támogatandók körét. Sokan nem tudják ma még az országban, hogy őket hogyan érintik a változások. Képviselőtársaim világosan bemutatták: a minimálbér körüli alacsony jövedelmű, a pályakezdő, a gyermekeit kibocsátó család, tehát a köz épkorú családok rosszabbul járnak. Kertész kollégám elmondta, kik azok, akik jobban járnak: azok, akik a középmezőnyt jelentik, 600800 ezer forint, illetve 1,2 millió forint feletti jövedelemmel rendelkeznek. Az adórendszeren keresztül juttatott társadalm i támogatások tehát csak az adófizető polgárokra vonatkoznak. Azok esnek tehát ki a támogatotti körből, akik a legrászorultabbak, akik a szociálpolitika elsődleges célcsoportjai is. A jövedelem mellett a gyermekszám a másik differenciáló tényező. Értelemsz erűen: minél több az adott adózó háztartásban a gyermek, annál több jövedelemmel kell rendelkezni a kereső felnőtteknek, hogy például a gyermekkedvezményt igénybe tudják venni. A szociológiai kutatások megállapításai és a statisztikai adatok ennek éppen az ellenkezőjét mutatják a magyarországi adatok birtokában. Azaz minél több gyermek él a családban, annál valószínűbb, hogy a társadalmi pozíciót meghatározó dimenziókban - Kolosi Tamás szóhasználata, jövedelem, iskolai végzettség, településtípus - a családo k helyzete rosszabb, és a társadalmi integráció lehetőségei is sokkal szűkebbek. Gondolom, a kormány tagjai a KSH '96os mikrocenzusának az adatait ismerik, föltételezem. Ezért gondolom, hogy ha erre az adatbázisra hivatkozva fölhívom a figyelmüket, akkor egy másik csoport is a szemünk elé kell hogy kerüljön. Az egyszülős családok aránya ma Magyarországon egy növekvő tendencia eredményeként már 15,5 százalék. Tegyük föl: egy egyszülős családban a szülő megfelel minden feltételnek, tehát kap családi pótlékot , ami a családi kedvezmény feltétele, és van adójóváírása is. Azonban tudjuk, hogy az egyszülős családokban relatíve rosszabb anyagi helyzetben élnek a család tagjai, mint a kétkeresős családokban. Ők sem támogatandó polgárok? Családcentrikusnak mondja a k ormány a saját politikáját, és azt mondja, hogy személyi jövedelemadópolitikája is családcentrikus. Sok helyütt a család ma Magyarországon még - legalábbis onnan, ahonnan én jövök, GyőrMosonSopron megyében - a gyermek szinonimája. Mit kezd tehát a kormá ny azzal a ténnyel, hogy az egyszülős családokban átlagosan több gyerek jut egy szülőre, mint a házaspáros
