Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP
1274 szisztéma alkalmazásának személyi háttere nem megnyugtató, ezért a rendszer széles körű alkalmazására aligha lehet számítani. Ez legalább annyira megnyugtató, mint amennyire nyugtalanító. Az érték alapú adóztatás e setleges alkalmazása konfliktust eredményezhet az adóhatóságként eljáró önkormányzat és a település lakossága között - nem szerencsés. Mindez következik a törvényjavaslatban meghatározott számított érték alkalmazásának szigorú előírásaiból, ami a magas ért ékhatárok ismeretében esetenként súlyos aránytalanságokhoz, az átlagjövedelmekkel nem számoló túladóztatáshoz vezethet. Gondoljunk csak arra, hogy például Budapest IX. kerületében egy átlagosnál is alig nagyobb, nemrég épült 70 négyzetméter körüli összkomf ortos lakás adója akár 6070 ezer forint lehet évente, és e tekintetben a tulajdonosnak vigaszt az sem jelent, hogy a módosítással nem érintett alapterület után számított négyzetméterenkénti 900 forintos adó is hasonló nagyságrendet jelent. A forgalmi érté khatárok tekintetében leginkább az úgynevezett alsó értékhatár aggályos. Így például egy baranyai kistelepülésen egy mezőgazdasági rendeltetésű épület alsó forgalmi értéke nem lehet kevesebb 10 ezer forintnál. Ez vonatkozik az ottani kis boltokra, üzletekr e, műhelyekre s a többi. A kistermelők, a kisvállalkozók támogatásához már csak ez hiányzott. Mondhatják erre persze azt is, hogy az önkormányzat nem köteles adóztatni, pláne az adómaximumot alkalmazni, és ez igaz is úgy általában. Ellenben a fővárosi tapa sztalat nem ezt igazolja, mert például a Fővárosi Önkormányzat kivetési jogkörébe tartozó iparűzési adót, gépjárműadót hagyományosan csúcsra járatják, azaz minden esetben a törvény adta maximummal működteti a szóban forgó adókat, avagy sújtja a lakosságot és a vállalkozókat. Ha ez országos gyakorlattá válik a vagyoni típusú adók esetében, akkor az veszélybe sodorhatja elsősorban azokat az időskorúakat, akik egy élet munkájával teremtették meg otthonukat, amit a törvény immár vagyonnak minősít, és most már o lyan adóztatási lehetőséget kínál az önkormányzatoknak, amelynek megfizetésére szerény nyugdíjuk nem elégséges. Ennek folytatásába, azaz a meg nem fizetett adók következményeibe, az esetleges végrehajtás keserveibe belegondolni is rossz. (12.50) Tisztelt K épviselőtársaim! Engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam, a vagyon nagysága és a folyó jövedelem között közvetlen összefüggés nincsen. Az előbbi példából is következik, hogy sok idős ember rendelkezhet relatíve nagyobb értékű ingatlannal, ami mögött a foly ó jövedelem gyakorta a napi vegetálást szolgálja, vagy még azt sem. Persze mondhatja a törvényalkotó, hogy könnyűszerrel feloldható ez az ellentmondás, hisz az önkormányzat bármilyen kedvezményt és mentességet jogosult rendeletében megállapítani, vagy az A rt. alapján az arra rászoruló méltányosság alkalmazását is kérheti, kellő alázattal. Ellenben ne feledjük, hogy az adót bevezető önkormányzat kontraérdekelt az adócsökkentésben, hiszen kényszerhelyzetben van már azzal is, hogy választópolgárait helyben is megadóztatja, miközben a túlméretezett központi adók zsebeiket jobbára már kiürítették. Ugyanakkor az adóbevételről sem mondhat le az önkormányzat a növekvő helyi feladatok és a már említett központi források folyamatos apadása miatt. Súlyos ellentmondás, amit fel kell oldani, például úgy, ha maga az adótörvény garantálja legalább az időskorúak kedvezményezését az őket leginkább veszélyeztető építményadó tekintetében. Meglehetősen visszás az is, hogy a javaslat szerint megszűnik az építési tilalom alatt áll ó ingatlanok adómentessége. Köztudott, hogy a tilalom olyan nagyfokú korlátozást jelent a tulajdonos érdemleges rendelkezési jogában és vagyonában, amit az 50 százalékos adókedvezmény nem kompenzál. Ugyancsak erőteljesen kifogásolható, hogy a javaslat 2000re megszüntetni javasolja az üdülőépületek utáni idegenforgalmi adót. Tekintve, hogy az az üdülőterületek önkormányzatának ma is biztos és könnyen kezelhető bevételi forrását jelenti, amihez ráadásul minden beszedett
