Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 26 (20. szám) - Jacek Janiszewski Lengyelország mezőgazdasági és élelmiszer-gazdasági minisztere és kísérete köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
1125 1jei nagy tüntetésén, vagy - és ez a legvalószínűbb - nem tudja e setleg mérlegelni kijelentéseinek pontos tartalmát. Tanárok lennénk mindketten, Lezsák képviselő úr, és egyetértek a miniszter úrral abban, hogy a tanároknak, a politikusoknak igen komoly felelősségük van abban, hogy mit mondanak 1956ról. Gondoljuk végig , amit a képviselő úr mondott! Lehetne ma úgy tanítani az iskolákban az '56os oroszszovjet beavatkozás következményeit, hogy azt mondjuk, képzeljétek el, gyerekek, ez olyan szörnyű, mint az, hogy bevásárlóközpontok kerítették be a várost? Azt hiszem, nem ez az alkalmas módszer arra, hogy '56 jelentőségét megértessük a mai fiatalokkal. Az ifjúság nem ünnepli 1956ot, nem értékeli igazán. Ennek a jelenségnek az értékelésében, azt gondolom, egyetértünk. De ha az okokat keressük, talán érdemes újra felhívni a figyelmet a politikusok felelősségére, a politikusok kijelentéseinek fontosságára, a tiszta beszédre. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Senki sem je lentkezik.) Jelzés nem érkezett; Lezsák Sándor sem kíván szólni. Akkor továbblépünk. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Elnö k Úr! Tisztelt Ház! A magyar, lengyel, cseh kormányfők találkozója 1998. október 21én ismét megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a jelenleg csak földrajzi és időzónaegységként kezelt KözépEurópa történelmi súlyának megfelelően legyen jelen az európai po litikában. Az 1991ben megindult és a későbbiek folyamán sajnálatos módon elhalni látszó visegrádi együttműködést a Kisgazdapárt megítélése szerint, a három kormányfő szándékát is meghaladóan, a realitások tették ismét időszerűvé. Az említett három ország közvetlenül a NATOba lépés előtt áll, és minden előkészületet megtett annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás belső feltételeit biztosítsa. A tárgyaláson részt vevő felelős kormányfők feltételezhetően rá kellett ébredjenek, hogy ha egymá ssal rivalizálva próbálnák meg az Európai Unióhoz a csatlakozást, ezzel egymás esélyeit rontják, a csatlakozás feltételeit nehezítik, és annak időpontját is esetleg a távolabbi jövőbe tolják ki. Az utóbbi időben észlelni kellett, hogy európai csatlakozásun k lehetséges időpontját az uniós tisztségviselők nyilatkozatai egymástól is jelentős mértékben eltérően jelölik meg. Ez a csatlakozni kívánó országok közvéleményében bizonytalanságot ébreszthet. Ezért fontos a kormányfők által kiadott közös nyilatkozat köv etkező része is: "Meg vagyunk győződve arról, hogy az Európai Unió tagállamai hozzánk hasonlóan érdekeltek abban, hogy országaink teljes jogú tagsága mihamarabb valósággá váljék. Ezért újfent megerősítjük, hogy országaink közös érdeke, hogy továbbra is seg ítsük egymás ez irányú törekvéseit." Magyarország felkészülése, az ország belső és külső helyzete megkívánja, hogy a csatlakozás időpontja minél előbb biztonsággal ismert legyen. Kijelenthetjük, hogy országunk maximális erőfeszítéssel igyekezett és igyeksz ik a csatlakozás feltételeit teljesíteni, és azok jó részének már eleget is tett. Tudnunk kell viszont, hogy az erőfeszítések, az áldozatok nem hiábavalók. Felmerül a kérdés, hogy miután piacunkat teljeskörűen megnyitottuk az Európai Unió előtt, a jogharmo nizációban sem vagyunk lényegesen rosszabb helyzetben, mint némelyik uniós tagállam, vajon milyen érdekek azok, amelyek az Európai Uniót arra bírják, hogy a tárgyalások felgyorsuljanak, és csatlakozásunk belátható időn belül lehetővé váljék. KözépEurópa o rszágai - és mi ide gondoljuk a kétségtelenül KözépEurópához tartozó Szlovákiát is - közös történelmi múltjuk, kultúrájuk eredményeként az Európai Unió jelentős térségét
