Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
278 Bizonytalanságban vagyunk ugyanakkor abban a tekintetben, hogy ez a baj - amely itt van közöttünk, és szinte minden családot megérint - mekkora is valójába n, ugyanis a statisztikák eltérő számokat használnak, eltérő adatokat közölnek. Másként számol a Központi Statisztikai Hivatal, megint más adatokat közöl a Munkaügyi Módszertani Központ, és más következtetésre juthatunk különféle reprezentatív felmérések e redményeinek figyelembevételével. A nyilvántartott munkanélküliek száma - ez az a szám, amelyet a leggyakrabban hallunk, és amelyet a leggyakrabban közölnek - félmillió körül mozog, már hosszú idő óta van egy ingadozás, de ez a szám jelentősen eltér attól a másik adattól, attól a másik számtól, amely arra ad választ, hogy hányan vannak olyan életkorban, mekkora azoknak a száma, akik vállalhatnának munkát, ha lenne rá lehetőségük. Az egyik esetben körülbelül 3,6 millió a mostani foglalkoztatottaknak a száma, akik dolgoznak, míg ugyanakkor körülbelül 6 millióan vannak az olyan polgártársaink, akik dolgozhatnának, hiszen munkaképes korúak, csak éppen nem találkoznak össze azzal a lehetőséggel - normális körülmények között így lenne. Jószerivel ugyanakkor azt se m tudjuk biztosan, hogy aki munkanélküliként van nyilvántartva, az valójában ténylegesen munkanélkülie, vagy ellenkezőleg, akik semmilyen nyilvántartásban nem szerepelnek, vajon valamiféle munkából - legális munkából, vagy féligmeddig legális munkából, v agy éppenséggel feketemunkából - vagy valamilyen más forrásból biztosítják megélhetésüket. Amikor először megfogalmaztuk teendőinket, nyilvánvaló volt számunkra, hogy rendet kell teremteni ebben a dzsungelben, rendet kell teremteni a statisztikai adatszolg áltatásoknak ebben a zavarában, és lehetővé kell tenni, hogy ne csak a regisztrált munkanélküliekhez mérjük a probléma nagyságát, hanem legyen tiszta képünk arról, hogy vajon mekkora lehetőség kínálkozik a foglalkoztatásra, és mennyien vannak a ténylegesen foglalkoztatottak. Ezért meg fogjuk teremteni, és világossá fogjuk tenni a nyilvántartott és a nyilván nem tartott munka közötti különbséget, meg fogjuk teremteni a foglalkoztatottak nyilvántartásának feltételeit. Amikor munkahelyteremtésről beszélünk, és ezt a társadalmigazdasági program központi törekvésének látjuk - a polgári jövő programjának ez az egyik központi eleme , akkor azt is egyértelművé tesszük, hogy itt alapvetően gazdaságpolitikai erőfeszítéseket kell tennünk. Amikor a közép- és kisvállal kozások számára kedvező adózási, társadalombiztosítási feltételekről - nevezetesen ezeknek a terheknek az ésszerű és fokozatos mérsékléséről - beszélünk; amikor arról beszélünk, hogy egyszerűsíteni kell a nyilvántartásokat, egyszerűsíteni kell azt a szabál ydzsungelt, amely akadályozza és nehezíti ebben a szférában az egészséges és normális működés lehetőségét, akkor mindmind abból a feltételezésből - és azt gondolom, jogos feltételezésből - indulunk ki, hogy igazából itt van esély a közép- és kisvállalkozá sok körében arra, hogy új munkahelyeket teremtsünk. Itt számíthatunk arra, hogy valamilyen eredményt fogunk elérni. Nem véletlen, hogy ebben a programban súlyponti kérdésként, központi kérdésként kezeljük ezt a problémát. Ugyanezt a célt szolgálják azok a szervezeti változások is, amelyeket elhatároztunk. Nehezen vitatható, hogy a munkahelyteremtéssel foglalkozó - szaknyelven van idegen szóval - aktív eszközök, amelyek új munkahelyek létrehozására irányulnak, kerüljenek közelebb a gazdasági tervezés, a gazd aságpolitika irányításának központjaihoz, tehát legjobb helyen a most létrehozandó gazdasági minisztériumban vannak. Mint ahogy sajnálatos módon az is nehezen vitatható, hogy szembesülnünk kell a ténnyel: sokan vannak olyanok, akik nagyon nehezen, nagyon n agy erőfeszítésekkel vagy szinte már alig beazonosítható eséllyel juthatnak munkához. Ezen a területen pedig nyilvánvaló, hogy a szociális szféra eszközeinek, a szociálpolitika eszközeinek és a foglalkoztatáspolitika hagyományos eszközeinek közelítésére, ö sszehangolására, jobb együttműködtetésére van szükség. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a gondolat - nevezetesen a szociális területnek és a foglalkoztatáspolitikai területnek az összekapcsolása - nagyon is gyakori megoldás. Európa országainak többségében ilyen megoldásokkal találkozunk. Ha megnézzük a szociális chartát, jó kétharmada a munka világának kérdéseit taglalja, vagy ha megnézzük azt az itthon gyakran
