Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
270 választási gyűlésen, egy tévévitában, de semmilyen érdemi tartalmuk nincs. Szinte bárhol felcsapható a kormányprogramot tartalmazó füzetecske, olyasmiket olvashatunk, hogy a fiatalok élethelyzetét jellemző kedvezőtlen trendek megfordítása az egész nemzet előtt álló feladat, vagy hogy megoldásra vár a médiarendszer finanszírozásának struktúrája - ezek természetesen idézetek , a kormán y megerősíti a távközlés fogyasztóvédelemmel kapcsolatos tevékenységét, mindent meg fog tenni a munkaügyi szabályozások bürokratikus elemeinek csökkentéséért és így tovább. Tisztelt Ház! Hogy a miniszterelnökjelölt úr tegnap használt költői fordulatát idé zzem, cseppben a tengerként csillantja meg a lényeget, ha szemügyre vesszük a program kulturális elképzeléseit. Most sem tűnik ki, hogy miért kell újra kettéválasztani az oktatási és a kulturális tárcát, és az sem válik világosabbá, hogy mi indokolja a kul túrával foglalkozó minisztérium nem szerencsés elnevezését. Jó lenne persze, ha ez lenne az alakuló kormány programjának legnagyobb hiányossága. Egyértelműen pozitívum viszont, hogy a leköszönő kormány gyakorlatát folytatva az új kormány sem kívánja megosz tani a magyar kultúrát népiurbánus vitával, a semleges állam szerepének vélt vagy valódi sérelmek ilyen alapon történő korrigálásával. A folyamatosság szándéka olvasható ki abban is, hogy az új kormány is megkülönbözteti a kultúra azon értékeit, amelyek m egőrzése, támogatása nem bízható a piac döntéseire, és - bár ezt a kifejezést nem használja - az úgynevezett tömegkultúrát, azt, amit a piac is képes eltartani. Az új kormány nem kíván változtatni az eddigi gyakorlaton abban sem, hogy feladatának az értékt eremtést, az alkotók lehetőségeinek a biztosítását, és nem a kultúra irányítását tekinti. Ugyanakkor a kultúránál is szinte mindenütt felülvizsgálatot helyez kilátásba a program, így a nemzeti kulturális intézményeknél, a közgyűjtemények működésénél, az ön kormányzatok által működtetett intézeteknél, intézményeknél és a Nemzeti Kulturális Alapnál. Itt is, miként a program egészében, a nemes célok megvalósítását szolgáló források az érdekesek. A kulturális alapokra fordítják majd a kulturális turizmus bevétel einek egy részét - tudjuk meg. Ennél a meglehetősen bonyolultnak látszó és közben jelentéktelen összeget biztosító megoldásnál érdekesebb és merészebb egy új adónem bevezetésének szándéka. Miközben az egész program sokak számára legvonzóbb eleme éppen az a dócsökkentés sok tekintetben számunkra megalapozatlannak tűnő ígérete, megjelenik a kulturális adó intézménye. Szemben a bevett módszerekkel, itt nem a kulturális kiadásokkal megszerezhető adókedvezményekről esik szó, nem is egyes luxusszerű fogyasztási ci kkeket terhelő speciális adóról, hanem a kormány gyakorlatilag új egyenesadót vezet be, elrendeli, hogy az állami és magánszféra szervezetei éves bevételük bizonyos százalékát kulturális termékekre vagy szolgáltatásokra fordítsák. Természetesen jó lenne a kultúrára annyit fordítani, amennyi ilyen módon keletkezhet, de erre is az áll, ami a program egyéb részeire, hogy az egyik oldalon a nemes cél követése a másik oldalon új problémákat vet föl, a másik helyen jelen esetben ütközik a vállalkozók érdekeltségé t figyelemmel kísérő adócsökkentési törekvésekkel. A Fideszprogram egyébként még az éves bevétel - tehát nem a nyereség, hanem az éves bevétel - fél százalékáról beszél ilyen kötelező kulturális kiadásként; a kormányprogramban összeg már nem szerepel, csu pán annyi, hogy a gazdaság lehetőségeit figyelembe veszik. Hogy ez utóbbi mit jelent, az, mint annyi más, homályban marad. Nem mindegy ugyanis, hogy az adózók gazdasági lehetőségeire gondole a leendő kormány, vagy éppen ellenkezőleg, a közhataloméra. Tisz telt Ház! Tegnap óta sokakkal együtt én is tudom, annak ellenére, hogy nem az alakuló kormány pártjaira szavaztam, hogy polgárnak számítok, hiszen Szájer frakcióvezető úr veretes megfogalmazása szerint aki másoknak megadja a tiszteletet és magának is megkö veteli, az a polgár; márpedig én nem csupán a választók akaratának tiszteletben tartása miatt, hanem egyébként is kellő tisztelettel viseltetek az új kormány és szándékai iránt, és természetesen magamnak is hasonlókat igénylek. Ugyanakkor - és ez sem titok - nem tartozom azok közé, akik társadalmi szerződést kötöttek a kormánnyal programjára. Abban viszont nem lesz különbség a szerződő polgárok és köztem, hogy a kormány jövő szerdai eskütétele után e program már kevéssé lesz érdekes, annál inkább a tettek, a tényleges és a kvázi ígéretek sorsa.
