Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. június 30 (3. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR, az oktatási és tudományos bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BAZSA GYÖRGY, a kisebbségi vélemény ismertetője:
107 (16.30) Figyelemmel kell lennünk a kisgyermekeikkel otthon lévő szülőkre is, hiszen az otthon töltött idő sokszor hátránnyal járhat a munkahelyi előmenetelükre nézve. Véleményünk szerint az otthon eltöltött évek jó alkalmat kínálnak arra, hogy a gyermekét nevelő vagy pedig a gyermekét egyedül nevelő szülő diplomát vagy újabb felsőfokú képzettséget szerezhessen. Így amikor évek múlva újra munkába áll, piacképes tudással rendelkezik, vagy könny ebben vállalhat olyan munkát, amit a gyermekei nevelése mellett otthon is végezhet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a Kisgazdapárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az oktatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megf ogalmazódott. Először megadom a szót Lezsák Sándornak, a bizottság elnökének, aki a bizottság állásfoglalását ismerteti. LEZSÁK SÁNDOR , az oktatási és tudományos bizottság előadója : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság ma dé lelőtti alakuló ülésén megvitatta a felsőoktatásról szóló, 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/15. számú törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslatot 9 igen szavazattal, 8 ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság kisebbs égi előadót is állított. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Köszönöm szépen. A bizottság kisebbségi véleményét Bazsa György ismerteti. DR. BAZSA GYÖRGY , a kisebbségi vélemény ismertetője : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden egészséges társadalom arra törekszik, hogy ifjú generációjának minél nagyobb hányadát minél magasabb műveltségi szintre, minél jobb szakképzettséghez és ezzel együtt minél jobb életesélyekhez juttassa. Biztos vagyok benne, hogy a magyar társadalom és adott esetben annak pártjai is így gondolkodnak. Ha ennek a célnak az érdekében a felsőoktatás pénzügyi rendszerében megfelelő intézkedéseket tervezünk, akkor mindenekelőtt egy komplex rendszerben kell gondolkodnunk, olyan rendszerben, amelynek célja - az előbb említettek szerint - a tá rsadalom jelentős rétegének nagyobb esélyt biztosítani a magasabb képzettséghez és a továbbtanuláshoz. Ez egyébként egyáltalán nem új gondolat, és ha szabad idéznem Ladányi Andor kollégám segítségével Trefort Ágostont, a magyar oktatásügy jelentős és nagy alakját a múlt század második feléből, akkor azt olvasom fel, hogy "a szegényt nem a tandíjak nem nagy összege, hanem az ellátási költségek nagysága tartóztathatta vissza fiának főtanintézetbe való küldésétől", és ezen Trefort szerint nem a tandíjak megszü ntetésével lehet segíteni, melyben szegény, gazdag, jó és rossz tanuló egyaránt részesülne, hanem a szegény, de jó tanulóknak adományozott ösztön- és segélydíjakkal. A dolog lényege a komplexitás, és nem egyetlen elemnek a fetisizálása vagy kiemelése. Ami ezen belül ezt a tandíjkérdést illeti: már elhangzott, hogy a Fidesz milyen dokumentumokból idézhetne. Én egy '94es, itt elhangzott álláspontját idézem: a Fidesz programja szerint akkor "a felsőoktatásban részt vevő hallgatók közvetlen és közvetett egyéni haszna nagyobb a képzésből kimaradó, és azt csupán adójával támogató polgár közvetlen hasznánál, és méltányos, hogy a nagyobb haszonra szert tevő hallgató a nem tanuló polgártársainál fokozottabb módon járuljon hozzá a felsőoktatás költségeihez". Azt gond olom, a megfogalmazások világosak. A most előttünk szereplő, a felsőoktatási törvény módosításáról szóló előterjesztés természetesen indoklást is tartalmaz. Ennek első két eleme arról szól, hogy a tandíjfizetési kötelezettségről bebizonyosodott, nem váltot ta be a hozzá fűzött reményeket. A remények valószínűleg nehezen definiálhatóak, mert különböző embereknek, rétegeknek különbözőek a reményei. Azt gondolom egyébként, néhány - egyébként nem lényegtelen - remény beteljesedett, vagy legalábbis abba az irányb a mozdultak el a dolgok, nevezetesen: az intézmények egy olyan, bár nem nagyon jelentős, de
