Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János):
972 Köszönöm. ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, FideszMagya r Polgári Párt. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor kezdeményeztük ezt a vitanapot, többen megkérdezték, hogy vane ennek értelme. Én azt gondolom, hogy van, illetve volt. A rádió hallgatói, televízió nézői talán jobban látják, hogy miről is van szó, tisztábban látják most ennek a délelőttnek az eltelte után, hogy az ő bőrükre is megy ez a játék. Nem egyszerűen diplomáciai kérdésről, nem egyszerűen energetikáról, hajózásról van szó, hanem egy olyan nagyberuházásról, amel yik bizony családonként 250 millió forinttal terhelheti - 250 millió forinttal terhelheti a kasszákat! (Moraj a bal oldalon.) A másik haszna talán az volt ennek a mai délelőttnek, hogy arra kényszerített minden itt megszólaló politikust, hogy reagáljon a m ásik érvrendszerére, a másik álláspontjára, és ne párhuzamos monológok formáját öltse ez. Így én azt gondolom, hogy vannak olyan pontok, amelyekben van közöttük egyetértés, még ha ez is nem vált talán egyértelművé vagy láthatóvá. Egy: szerintem egyetért a magyar parlament abban, hogy nincs ma olyan jogi kényszer a Magyar Köztársaság számára, mely jogi erővel arra kötelezne bennünket, hogy újabb duzzasztóműről döntsünk, hogy építési kötelezettséget vállaljon a kormány. A második: nem hallottunk ma olyan érve ket, amelyek megcáfolták volna az akadémikusok, közgazdászok álláspontját, mely szerint önmagában az újabb duzzasztómű nem indokolható, pénzügyi beruházásként nem rentábilis, és az energiatermelés szempontjából önmagában nem értelmezhető. Ebben a két pontb an egyetértés van közöttünk. Abban természetesen, hogy a többi, úgymond, a komplex kérdést kiadó többi probléma kezelése megkívánjae egy ilyen nagyarányú beruházás létrehozását - tehát a hajózás, az árvízvédelem, a jégzajlás kérdése, illetve a Szigetköz v ízpótlásának kérdése ezzel oldható meg vagy más eszközzel , ebben vita van közöttünk. De azt gondolom, hogy sikerült a kérdések körét arra szűkíteni, ahol valóban még vita van, és itt talán lehet más eszközökkel, úgymond, hagyományos vízszabályozási eszkö zökkel is elérni azt a célt, amely a magyar fél számára optimális. Talán még egy harmadik pontban egyetértünk, de az SZDSZ frakcióvezetőjével biztosan, hiszen SzentIványi úr is leszögezte, hogy ez az egy vízlépcső nem oldja meg a Duna hajózhatóságának pro blémáját, hiszen további tizenegy ponton vannak még jelentős gondok, úgymond, gázlók. Talán egyetértés van közöttünk Kovács külügyminiszter úrral abban, hogy nincs sürgető kényszer a magyar delegáció számára. Nem hajt minket a tatár. Egy jó kompromisszum m egalkotásához idő kell, és erre időt is kell biztosítanunk a tárgyalódelegációnak, magunknak. Abban is talán osztjuk egymás álláspontját, hogy nem lehet olyasfajta jogi érvénnyel bíró, nemzetközi szerződés súlyát kitevő keretmegállapodásra törekedni a mai körülmények között, a mai felállásban, mint amire adott esetben eredetileg a miniszterelnök úr gondolt. Azt gondolom, ha ebben a négy pontban egyetértünk, akkor nem töltöttük itt az időt hiába. Már csak - "csak"! - az a feladatunk (Az elnök a csengő megkoc ogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy egy következő fordulóban, egy határozati javaslat megvitatásakor a konkrét stratégiaváltás elemeiben is ugyanilyen konstruktívan tudjuk folytatni ezt a vitát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsorai ból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi frakció és a függetlenek képviselőcsoportja is elhasználta a rendelkezésére álló időkeretet, ezért megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak, aki a kormány nevében kíván a viszontvála sz jogával élni.
