Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
973 KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy az ellenzéki felszólalások többségét - nem valamennyit, de a többségét - nem a tárgyszerűség jellemezte. Nem az a baj, hogy más véleményt képviselnek, mint a kormány - ez természetes. Hanem az a baj, hogy nem a kormány álláspontjáról mondtak véleményt az esetek nagy részében, hanem saját feltételezéseikről, amit ők a kormány álláspontjaként gondolnak. De Pokorni Zoltán frakcióvezető úr azt mondta, hogy bizalmatlanok a kormánnyal. A bizalmatlanságot ő jogosnak ítéli, de én ugyanezt mondhatom fordítva is: a kormánynak is van oka arra, hogy bizalmatlan legyen egyes ellenzéki politikusokkal, egyes ellenzéki pártokkal szemben, de a bizalmatlanság alapján nagyon nehéz azt a kívánatos konszenzust létrehozni, amiről ők többen is beszéltek. Meg kell jegyeznem, mert a vitában ez időnként érzékelhető volt, hogy persze aligha lehet elvárni tárgyilagos reagálást attól, aki ninc s jelen egy expozé elmondásakor, hiszen az nem tud arra reagálni. De sajnos azt kell mondanom, még az sem garancia a tárgyilagos válaszra, ha valaki itt van az expozé elmondásakor. Pokorni frakcióvezető úr a következőt mondja a nyitó felszólalásában: "Külü gyminiszter úr a rendszerváltás bűneként fogalmazta meg azt, hogy ez a vita politikai üggyé vált. A rendszerváltó politikai erők szemére hányta azt, hogy ezt a kérdést fel merték vetni." Majd azt mondja: "Ne vonja kétségbe senki, még a Magyar Köztársaság k ülügyminisztere sem, hogy a magyar polgároknak joguk van egy ilyen kérdésben véleményt formálni, joguk van megszólalni, és ezzel nem bűnt követnek el". Mit mondtam ezzel szemben én az expozéban? - és ezen a részén már Pokorni úr itt volt. Azt mondtam: "A v iták tartalmára és hevességére máig meghatározó befolyást gyakorol az a tény, hogy az építkezéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályok felerősödése időben egybeesett a rendszerváltozás kibontakozásával. Bős ügye ily módon összekapcsolódott a rendszervált ozással, a szakmai kérdések indokolatlan politikai dimenziót kaptak, és az építkezés meghiúsítása a rendszerváltozás szimbólumává vált". Vagyis semmit sem minősítettem bűnnek, nem vádoltam senkit bűnnel, és nem vontam kétségbe az állampolgárok jogá t a véleménynyilvánításra. (Nemcsók János tapsol.) Szeretnék röviden szólni a tárgyalásokról, hangsúlyozva, hogy a kormány törekvése ezeken a tárgyalásokon - amelynek immáron tíz fordulóján vagyunk túl - előmozdítani egy olyan majdani államközi szerződés l étrehozását, amely megszünteti Magyarország jelenlegi kiszolgáltatott helyzetét, amibe a szerződés egyoldalú felbontása, illetve a Duna egyoldalú elterelése hozta; visszaszerezni a Duna feletti ellenőrzés, rendelkezés 50 százalékát; a közös tulajdonlás és a közös üzemeltetés révén biztosítani a haszon 50 százalékát; biztosítani a Szigetköz ökológiai igényeknek megfelelő vízellátását; biztosítani a hajózást; és biztosítani a nullszaldós megoldást a kártérítésre. Talán ezek a legfontosabb célok, amelyeket a k ormány a tárgyalásokkal szeretne elérni egy majdani államközi szerződés keretében. Ez, tisztelt Ház, csak egy csomag keretében képzelhető el. Ennek a csomagnak az alapja Hága, a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése. Ebből kiindulva kell összeegyeztetni a két f él érdekeit, megtalálni és megkötni a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokat. És nincs lehetőség, bármennyire szeretnénk is, a magyar igények egyoldalú érvényesítésére! Olyan igények egyoldalú érvényesítésére nincs lehetőség, amelyekről a hágai ítélet, a hágai döntés nem rendelkezik: ilyen például a harmadik ország szakértőinek bevonása, ami elhangzott a vitában. A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete ezt csak ajánlásként említi, és sajnos nem teszi kötelezővé a felek számára. Így Magyarország ezt hi ába veti fel húsz alkalommal és hiába szorgalmazza, amíg ezt Szlovákia nem fogadja el, addig a harmadik ország szakértői ebbe a tárgyalásba sajnos nem kapcsolódhatnak be. Nem követhetjük azt a korábbi logikát, hogy mi mindent ki tudunk kényszeríteni a tárg yalópartnereinkből, mert nem tudunk mindent kikényszeríteni, és nem követhetjük azt a logikát sem, mert ez illuzórikusnak bizonyult, hogy a nemzetközi közösség úgyis minket támogat a
