Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
98 Ugyanakkor szeretném szíves figyelmüket felhívni arra, hogy a területpolitikai célokat elősegítő állami pénzeszközök, melyek elosztása a központi államigazgatási szervek hatásköréb e tartozik, csaknem 253 milliárd forintot tettek ki. Az említett számok azt tükrözik, hogy a területfejlesztés jelenlegi rendszere rendkívül centralizált, nem is lehet másként, hiszen az egész kormányzati munka és struktúra is túlcentralizált. Ebből követk ezően a hangsúlyozott centralizált kormányzati struktúrára visszavezethető az a torz állapot, ami mára az ország kettészakadásához vezetett. Van egy túl hangsúlyosan fejlődő Budapestrégió, egy dinamikusan fejlődő északnyugatmagyarországi térség, és a tö bbi a saját gondjaival küszködő, rendkívül eltérő adottságú országrész. (10.10) Az elmúlt fél évtizedben a fejlesztési célú beruházásoknak több mint a 60 százaléka Budapestre irányult. Az eddigi gyakorlat nem ad garanciát arra, hogy a hátrányos helyzetű té rségek felzárkóztatása, a mielőbbi eurokonform gyakorlat Magyarországon kialakuljon. Már az 1970. évi bresti nyilatkozat is kifejezte azon aggodalmat, hogy Európa külső régióinak fejlődése lassabban halad előre, mint a központi régióké. Ameddig hatékony lé pés nem történik e tendencia felzárkóztatására, addig a központi helyzetű és a távolabbi régiók közötti eltérés növekedni fog. Ennek következtében a népesség koncentrációja fokozódik majd a központi régióban. Következésképpen területfejlesztési politikánk leghitelesebb minősítése a már említettek szerint számarányukban alátámasztott Budapestcentrikus fejlődés, ami végül nagyon jó, csak a hátrányos térségű területeknél ez bizony hátrányosan jelentkezik. Álláspontunk szerint a területfejlesztés intézményrend szerének egy partneri viszonyon kell alapulnia. Ezen viszony szereplői a kormányzat, az önkormányzatok és a forrásokkal bíró, gazdasághoz kötődő szféra. Ahhoz, hogy ez a partnerség működjön, tisztázni kell a szereplők kompetenciáját. A Független Kisgazdapá rt meggyőződése szerint az országgyűlési határozati javaslat ebben a kérdésben nem tudott előbbre lépni. Konklúzióként nem lehet mellékes annak a hangsúlyozása sem, hogy ebben a partneri viszonyban az önkormányzatok sajnos nem tényleges szereplők, hiszen a kötelező feladat és struktúra gyakorlatilag nem biztosít olyan volumenű forrásokat, melyek nagyobb lélegzetű fejlesztési - és itt hangsúlyosan területfejlesztési - célokhoz önkormányzati források rendelését lehetővé tenné. Ehhez mindenképpen újra kell gon dolni az önkormányzatok gazdálkodásának jelenlegi rendjét is. A területfejlesztési törvénnyel annak idején egyetértettünk. Ezt abban a reményben tettük, hogy segíteni fogja az ország és a vidék arányos fejlesztését, s hogy éppen ezért a benne lévő megoldat lan kérdéseket a további jogalkotás fogja tisztázni, mindenekelőtt a napirenden lévő országos területfejlesztési koncepció. A célja az volna, hogy egy eddigi túlhaladott gyakorlatot megváltoztasson, és ezáltal eszközöket adjon a területfejlesztés megfelelő működéséhez. Megfelele ennek a célnak a jelenlegi koncepció? Álláspontunk szerint nem. Aki például azt hiszi, hogy lehet egyrészt hasra ütéses alapon sok száz milliárd forintnyi beruházást eszközölni, másrészt az ország egészét ésszerűen, rendszerelvűen fejleszteni, az téved. Az országos területfejlesztési koncepció feladata éppen az lenne, hogy ezt a rendszerszerűséget biztosítsa, tehát hogy semmi olyan nagy volumenű országos fejlesztés ne lehessen, ami itt nem szerepel. Ennek érdekében két dologra van s zükség: 1. a kormányzat vegye komolyan az országgyűlési határozat műfaját, és az érdemi munkáját valóban az ezekben foglaltakhoz igazítsa; 2. a koncepció összefüggéseiben is rendszerszerűen foglalkozzék hosszú távon szükséges megoldásokkal. Mivel az 1. pon thoz kormányzati pozíció szükséges, így ezzel én nem is kívánok foglalkozni. A 2. pontot illetően úgy gondoljuk, hogy három fő feladat adódik: érdemben működőképes helyi fejlesztés biztosítása; annak biztosítása, hogy pontosan, az egész társadalom érdekébe n meghatározott célokra fordítódjon az adófizetők pénze; az Európai Unió leendő tagságával kapcsolatos követelmények teljesítése - ez a decentralizált intézményi rendszer megfelelő működését
