Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KISS RÓBERT (SZDSZ):
956 környezetre gyakorolt hatás kulcsfontosságú, és a jelenlegi szabványokat kell mindenféleképpen alkalmazni. Tehát azt hiszem, valamilyen prioritása ebben a négy felsorolt szempontban mindenféleképpen van vagy kell hogy legyen a környezetvédelemnek. Még egy dolog ezzel kapcsolatosan: kielégítő vízmennyiségre vagy vízmegoldásra kell törekedni az ÖregDunában és a mellékágakban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy több és nagy obb vízmennyiségre van szükség, mint amennyi az ÖregDunába jut jelenleg, tehát ezt az álláspontot is valamilyen módon a magyar delegációnak képviselnie kellene vagy kellett volna az előzőekben. "A Cvariáns összeegyeztethetetlen a szerződéssel, és Szlovák iának nem volt joga ezt üzembe helyezni." Azt hiszem, ezt sem eleget hangsúlyozzuk, hiszen ez a magyar álláspontot vagy Magyarország érdekeit támasztaná igazán alá. És egy olyan pont, ami talán még szóba sem került az eddigiekben: nevezetesen, hogy az épít ési költség teljes egészében elkülönül a kártérítéstől. Tehát ezt a két dolgot nem szabad, nem kell és nem is lehet semmilyen módon összekeverni. Ebben szerepel az a szempont is, hogy ha Magyarország részt kíván venni a dunacsúni energiatermelésben, akkor a dunacsúni költségekben kell osztoznia. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak esetleg 1, 2, 3 vagy 5 milliárd dolláros kártérítéseket kellene fizetnie. A kártérítéseknél mindenféleképpen meg kell még azt is említeni, hogy figyelemmel kellene lenni a Ma gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között létrehozott azon közös operatív csoportnak a döntésére, amely a vízlépcső költségeivel foglalkozott, és évente elszámolta ezeket a költségeket; eszerint 1990. december 31éig a két országn ak egymással szemben nem volt semmilyen követelése. Tehát a kártérítések tekintetében is mindenféleképpen legfeljebb csak az 1990 utáni károkat lehet figyelembe venni. A károknál még nagyon fontos lenne, hogy a károk felmérésé re kellett volna törekedni, valamilyen kárfelmérést kellett volna készíteni Magyarországon azért, hogy megfelelően és megfelelően alátámasztva tudjuk képviselni azt, hogy Magyarországnak is voltak kárai, Magyarországot is terheli kártérítés, és ez talán kö zelebb is hozott volna az úgynevezett nulla megoldáshoz. A Hágai Bíróság ítéletén túl még néhány egyéb dologról hadd mondjak néhány szót. Sokszor elhangzik az, hogy szakmai kérdésként kell tekinteni a vízlépcső felépítését. Csak az a kérdés, hogy milyen sz akmai kérdésként, mely szakmákat kell ebbe bevonni, és mely szakma véleményére adunk elsősorban, a vélemények összeütközése esetén mi az, amit képviselnie kell a magyar delegációnak vagy Magyarországnak ebben a kérdésben. Sokszor elhangzott még az is, hogy 6 hónapon belül mindenféleképpen döntésnek kell születnie Szlovákiával, hiszen csak így juthatunk előnyösebb döntéshez, mint ha folytatnánk a Hágai Nemzetközi Bíróság előtti eljárást. Azt hiszem, figyelembe kell azért azt is venni, hogy nyilván Szlovákia is figyel azokra az eseményekre, amelyek ezzel kapcsolatban Magyarországon történnek. Nyilvánvalóan Szlovákia sem akar egy olyan döntésben részt venni, amely számára hátrányosabb, és ez, sajnos, Magyarország részéről már néhányszor kimondásra is került. Vé gül föl lehet tenni azt a kérdést is, hogy milyen megoldás, milyen megoldások lehetségesek ebben a kérdésben. Azt hiszem, az elsődleges az, hogy mindenféleképpen több vízre van szükség az ÖregDunában. Sokszor elhangzott, hogy milyen arányban és mennyivel több vízre van szükség, de ha azt vesszük, amit Kelemen képviselő úr mondott, hogy a fősodor vonala határ, akkor nyilvánvalóan csak éppen valamivel többnek kell lennie ennek a vízmennyiségnek, mint ami a dunacsúni tározóba, illetve a csatornába megy. Vélem ényem szerint a végső megoldásban még az is szerepelni fog, hogy a Cvariáns továbbra is fönnmaradhat, illetve nem szükséges ennek a lebontása. Még egy kérdés, ami sokszor elhangzott a lobbyzással kapcsolatban, hogy létezik egy vízépítő lobby Magyarországo n, létezik egy vízépítő szakemberekből álló nagyobb csoport. Valóban létezik és azt is tudomásul kell venni, hogy ezeknek a vízépítő szakembereknek a tevékenysége
