Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KISS RÓBERT (SZDSZ):
955 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak két perc esre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : (A képviselő mikrofonja nem működik.) Tisztelt Hasznos Miklós Képviselőtársam! (A mikrofonjára mutatva:) Nem szólal meg. (Továbbra is mikrofon nélkül.) Jó lett volna, ha pontosí tja, hogy energetikai lobbyként kire gondol, kit ért ez alatt. Az úgynevezett energetikai lobby... (A képviselő kap egy kézimikrofont.) Az úgynevezett energetikai lobby soha nem volt a vízlépcsőrendszer megépítésének pártján. Érthető okból, azért nem, mert minden valamit érő energetikus tudja, hogy csak energetikai célból vízlépcsőt építeni nem gazdaságos beruházás. Viszont voltak annál többen, akik az egész vízlépcsőrendszert az energetikai lobby nyakába akarták varrni. A rendszerváltást megelőzően ennek a z volt az oka, hogy úgy tűnt, az energetika mint iparág egy jó költségviselő, és annak széles háta mindent elbír, tehát ha energetikai beruházásként nevezzük meg a vízlépcsőrendszert, akkor majd az energetika viseli a költségeit. A rendszerváltás után szin tén voltak mások, akik az egész vízlépcsőrendszert az energetikai lobbynak bűnként kívánták felróni, ennek pedig jól érthető ideológiai okai voltak: az energetikai lobby olyan rossz képzetet és érzést keltett a társadalomban sok okból - erre most nem kíván ok kitérni , hogy kiválóan lehetett bűnbakként megnevezni. Mind a két esetben, mind a két időszakban - bár az indíttatás más volt - abszolút méltánytalan, igazságtalan és a tényeknek nem megfelelő hivatkozás történt az energetikusokra. Számottevő energeti kus ilyen véleményt, amit ön idézett, nem képviselt soha, se a rendszerváltást megelőzően, sem most. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Kiss Róbert képviselő úrnak, SZDSZ. DR. KISS RÓBERT (SZDSZ) : Azt hisze m, már elég sokan elmondták azt, amit én szerettem volna, úgyhogy két lényeges dologra és annak részleteire szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a Tudományos Akadémia 1983as állásfoglalása, a másik pedig a hágai bíróság ítélete. Az Akadémia '83as áll ásfoglalásában is szerepelt az, amire véleményem szerint most is szükség van, és a mai napig aktuálisak ezek a kérdések. Az első az volt, hogy annak idején az Akadémia elnöksége károsnak ítélte a vízlépcsőt és az építkezés leállítását tartotta a legmegfele lőbb megoldásnak. Szükségesnek és nagyon fontosnak tartott egy teljes ráfordítás- és haszonelemzést, amely 1983 óta sem készült el, pedig enélkül, azt hiszem, jelen pillanatban sem lehet döntést hozni ebben a kérdésben. És van egy új elem, amiről az utóbbi időben nem nagyon sokat, illetve egyáltalán nem lehetett hallani: ez az, hogy a járulékos beruházásoknak meg kell előzniük az építkezést. Magyarul, a szennyvíztisztításnak, a csatornahálózat kiépítésének, illetve az ivóvízkutak elhelyezésének előbbre kell kerülnie, mint magának a vízlépcső megépítésének. (12.40) Azt hiszem, ez mindenféleképpen nagyon fontos. S amikor a ráfordítás- és haszonelemzésről van szó, ezeket is mindenféleképpen és talán elsődlegesen kell figyelembe venni, hiszen ezekre még esetlege sen a vízlépcső megépítése nélkül is szükség van vagy lehet. A hágai bíróság ítéletében azon álláspontok közül, amelyeket szerintem fokozottan képviselni kellene, illetve kellett volna, az első, hogy Nagymarosra nincsen szükség. Ezt egyértelműen kimondja a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése, illetve állásfoglalása. Sokszor hivatkozunk vagy hivatkoznak arra is, hogy a négy szempont közül - környezetvédelem, árvízvédelem, energetika és hajózás - egyik sem élvez elsőbbséget. Azonban nem árt fölfigyelni egy másik pontra is, nevezetesen ezen ítélet 140. szakaszára, amelyben viszont kimondja, hogy a
