Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak

1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZILI KATALIN (MSZP):

941 becslésével. Ugyanakkor a jelenlegi, illetve majdani magyar tárgyalási pozíciókat sem kívánom

eleve gyengíteni, ezért nem beszéltem számadatokról. Én pusztán kiszámíthatatlannak, ezért

kockázatosnak tarto

m a visszatérést Hágába. Vagyis, tisztelt Ház, tisztelt képviselő úr, én Hága kockázatát abban látom, hogy voltak már nagy

tévedések magyar oldalon, volt tévedés a Cvariáns megépítését illetőleg, amelyet - mint ahogy ez ma is többször elhangzott - papírti

grisnek minősítettek, ezt a korábbi kormány magáévá tette, és ez a

papírtigris végül is felépült. Voltak nagyon komoly környezetvédelmi aggályok, amelyeket az előző kormány magáévá tett,

amelyeket a Hágai Bíróság döntése nem igazolt vissza. Én tehát változ

atlanul állítom: nem

előlegezhetjük meg a Hágai Bíróság ítéletét, én legalábbis erre nem veszem a bátorságot. Köszönöm a figyelmet.

(Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán)

: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szili Katalin képviselő asszo

nynak, MSZP őt követi

Lányi Zsolt képviselő úr. DR. SZILI KATALIN (MSZP)

: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak a

mai polémiához, ha lehet, érzelemmentesen és merőben a szakmai előírásokból é

s rendelkezésünkre

álló jogszabályokból kiindulva! Ma felvetődik a kérdés: mikor, mit kell tennünk kinek, mi a feladata ebben a processzusban

mennyivel több garanciális elemmel rendelkezünk ma, mint 1977ben milyen garanciái vannak a

megelőzés elve érvénye

sítésének milyen garanciát jelenthet számunkra az a monitoringrendszer, amelynek a közös üzemeltetésére lehetőség van. 1977ben rendelkeztünk egy környezetvédelmi törvénnyel, az 1976. évi II. törvénnyel, amely

ugyan az emberi környezet védelméről szólt, d

e végrehajtási rendeletek híján teljesen puhán

fogalmazta meg azokat az elvárásokat, amelyeket a környezetvédelem feladataként jelölt meg. Ennek

értelmében feladat volt az, hogy az emberi környezet megóvását, tervszerű alakítását elősegítse.

Többek között

megfogalmazta, hogy a vizek természetes lefolyását, illetőleg áramlását, továbbá a

felszíni vizek medreit, partjait, a környezetvédelmi következmények figyelembevételével szabad

megváltoztatni. (11.30) Tekintettel arra - hangsúlyozom , hogy végrehajtási r

endeletek nélkül maradt, ez merőben puha

szabályozást jelentett. Mit jelent ma számunkra az 1995ben megalkotott környezetvédelmi törvény? Hiszen ez a

környezetvédelmi törvény a megelőzés elvét nemcsak deklarálja, hanem tartalmazza azokat a

szabályozási el

emeket is, amelyek a megelőzési elv érvényesítéséhez lehetőséget nyújtanak. Többek

között előírja, hogy a környezetvédelemre jelentős hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt

annak környezetére gyakorolt hatásait előzetesen vizsgálni szükséges, környez

eti hatásvizsgálatot

szükséges készíteni. Ebben két fázist ír elő számunkra: egy előzetes környezeti hatásvizsgálat és a

részletes környezeti hatásvizsgálat szükségességét. Ez természetesen azt is jelenti, hogy részletes

vizsgálatok mellett hatásterületet

is meg kell határozni. Felteszem képviselőtársaimnak a kérdést: szükségese ismernünk azt a tevékenységet, illetőleg

egyáltalán a tevékenységet ahhoz, hogy hatásvizsgálat készülhessen? Én úgy gondolom,

mindannyiunk számára egyértelmű lehet, hogy feltétlenü

l szükséges ismerni azt a tevékenységet,

amelyre hatásvizsgálat készülhet. Ezt összevetem azzal az elvi alappal, ami a kiindulópontunk volt,

mely szerint elvi szinten meg lehet állapodni, hiszen ezek alapján készülhetnek el az előzetes,

illetőleg a részlet

es környezeti hatásvizsgálatok, és természetesen lehetőséget és garanciát biztosít az