Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
94 amellett, hogy a plusz bevételeket az adósság törlesztésére fordítsuk. Ez természetesen nem akadályozta meg Torgyán doktort abban, hogy néhány hónap múlva, egy másik javaslattal, a szavazatukkal ellentétes határozati javaslatot nyújtson be a parlamentbe. Jogászként ráadásul illett volna tudnia, hogy a költségvetési törvényt egy határozati javaslattal nem lehet megváltoztatni. (9.50) Végül néhány konkrét észrevételem is lenne a területfejlesztési koncepcióval kapcsolatban. A koncepció az EU urbanizációs tengelyével, közlekedési folyosóival összhangban jelöli ki a főbb hazai prioritásokat, irányvonalakat, azok szervesen kapcsolódnak az európai térszerkezetbe. Örülök, hogy a koncepció kiemelten foglalkozik a környezetvédelem kérdéskörével. Meggyőződésem, hogy ez nemcsak Magyarországon, de világszerte is a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése, megoldandó feladata lesz. Fontosnak tartom, hogy megfogalmazza a határ menti térségekkel, az európai uniós régiókkal való együttműködés fontosságát. Fontos, hogy a terület i kiegyenlítést hangsúlyozva kitér a Kelet- és NyugatMagyarország közötti különbségekre, és ezek mérséklésének igényével lép fel. Az anyagot tanulmányozva azonban sajnos ez gyakran deklarációnak tűnik pusztán. Megfogalmazza a túlzottan Budapestcentrikus térszerkezet oldására a sugaras szerkezetű műszaki, infrastrukturális hálózatok gyűrűs, illetve keresztelemekkel való kiegészítésének igényét. Sajnos ez is elsősorban kívánságként jelenik meg, a programokban nem igazán találni erre példát. Így például az E gerSzolnokKecskemét gyorsforgalmi út meglehetősen hátra van sorolva. Örülök viszont, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek kedvezményezettek a területfejlesztés forrásainak allokációjánál. Megnyugvással tapasztaltam, hogy szűkebb hazám megfelelő súllyal szerepel az anyagban; természetesen ennél többet is el tudnék képzelni. Nevesítve van a környezetvédelem területi feladatainál a levegőszennyezettség vonatkozásában Eger város és Hatvan térsége, a vízminőséggel foglalkozó résznél pedig a Tisza folyó. Sajná lom, hogy itt nem szerepel külön nevesítve a Tiszató is. Szerepel viszont a sérülékeny és fokozottan védendő vízbázisoknál EgerMiskolc térsége és a földvédelmi résznél Heves megye. A kiemelt üdülőkörzetek között nevesítve szerepel a MátraBükk térsége, v alamint a Tiszató; a kiemelt gyógyhelyek között pedig Eger, Kékestető, Gyöngyös, Parád és a Zsórifürdő; az idegenforgalmi fejezetben Eger, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park, valamint Szilvásvárad és Bükkszék is. A kerékpárutaknál a törzshá lózatba került az EgerGyöngyös, a HevesTiszatóMezőkövesd, valamint a Tiszató körüli szakasz, és a kiemelt kapcsolati részeknél a HevesFüzesabonyEger kerékpárút. A kongresszusi turizmus résznél nevesítve is szerepel Eger város, a borturizmussal kapcs olatban a Bükkalja, Mátraalja és Eger, a tiszai víziturizmus; a vallási zarándokturizmusnál Bélapátfalva, Feldebrő, Eger, Egerszalók, Erdőtelek, Hanyipuszta, valamint Gyöngyös; az úthálózat kapcsán az M3 továbbépítése, az EgerFüzesabonySzolnokKecskemét gyorsforgalmi út. Sajnos nem lettek nevesítve viszont olyan fontos elkerülő utak, mint a Tarnavölgyi, a hatvani vagy a gyöngyösi elkerülő szakaszok. Nem szerepel a prioritások között a Heves megyei vasútfejlesztés, sem a GyöngyösVámosgyörkFüzesabonyEge rPutnok, FüzesabonyDebrecen, de a KálKisterenye, KálKisköre és VámosgyörkSzolnok vonalak sem. Jó, hogy a kiemelt víziutak között szerepel a Tisza folyó. Sajnos kikötők építése, fejlesztése nem szerepel ezen a szakaszon. Helyes, hogy a Tiszató teljes vízgyűjtőjére kiterjedő, komplex vízgazdálkodási, fejlesztési programokról szól a melléklet. Sajnos a vízműolló az 1990. évi 40 százalékról 2000re is csak 32 százalékosan záródik a tervezet szerint. A csatornázandó lakások aránya az északkeleti régióban é ppen Heves megyében a legmagasabb. Az energiagazdálkodás területén a leghátrányosabb helyzetű délhevesi régióban reménykeltő, hogy lehetségesnek látszik új szénhidrogénmezők megnyitása, az ipari átalakulás térségében pedig
