Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
930 csúcsra járatás idején milyen vízmagasságváltozások jellemzik az áramlást 24 órás kereten belül. E tekintetben megkezdődtek a két fél közötti tárgyalások. Ennek a szakmai alapja a Vituki által elvégzett vizsgálat, illetve a Bachterjelentés, amelyik nemzetközi értelemben is egyértelműsíti azt, hogy mi tekinthető csúcsra járatásnak és minek vannak ökológiai problémái. A mi megítél ésünk szerint - és most egyelőre a jelen véleményemet mondom, ebben még nincs megállapodás a két fél között - télen 50 centimétert, tavasztól őszig pedig 25 centimétert tekintünk olyan vízszintváltozásnak, amelyik ökológiai értelemben nem okoz jelentős kár okat, amely elviselhető. Ebben az értelemben ez is csúcsra járatásnak tekinthető, de természetesen egy nagyon limitált csúcsra járatás. Szeretném elmondani, hogy a Bachterjelentés szerint a Columbia folyó üzemrendjében 24 órán belüli maximum esetében egy méter ingadozást engednek októbertől márciusig és 0,55 méter ingadozást áprilistól szeptemberig. Azért jeleztem ezt az adatot, mert ez tehát azt jelenti, hogy a magyar álláspont egy meglehetősen szigorú ökológiai álláspontot képvisel itt. Teljes egyértelmű séggel leszögezte a két delegáció, hogy a 77es szerződés óta a mai napig megkötött nemzetközi környezetvédelmi egyezményeket mind a két ország a maga számára kötelezően elfogadja. Ezek a következők: egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, k ülönösen a vízimadarak élőhelyéről - ez a bizonyos ramsari egyezmény; egyezmény az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról - ez az espooi egyezmény; egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és haszná latáról; a biológiai sokféleségről szóló egyezmény, amelyet Rio de Janeiróban írtak alá, és ökológiai értelemben rendkívüli fontosságú Magyarország számára, hogy Szlovákia ezt elfogadja; valamint a konvenció a Duna védelméről és a fenntartható használatra irányuló együttműködésről, amelyet Szófiában írtak alá. Ezek tehát azt jelentik, hogy nemzetközi oldalról is garanciáink vannak, hiszen ezeket a nemzetközi egyezményeket a vita során egyértelműen használni tudja Magyarország. Nagyon komoly előrelépést sike rült elérni a vízminőségi célállapothoz kötődő megállapodások területén. Ebben az értelemben a Duna főmedrére és a közös szlovákmagyar Dunaszakaszra konkrétan kitűztük az elérendő vízminőséget. Megadtuk az elérni kívánt vízminőségi paraméterek értékeit, és meghatároztuk, hogy az elérni kívánt célokat milyen feltételekkel lehet teljesíteni. Nem akarom eltitkolni, hogy ezen a területen van még vita a két tárgyalódelegáció között, de nagyon sok tekintetben a szlovák fél elismerte az igényeinket. Éppen ezért a mi megítélésünk szerint a szennyvíztisztító kapacitások beléptetése szükséges mindkét oldalon ahhoz, hogy ez a mű bármilyen formában is az elkövetkezendő időszakban tovább működjön. A szennyvízkibocsátó terhelési adatokat a szlovákok csak közvetlenül a d unai szennyvízbevezetések terhelési adatainál adták át. Mi azt képviseljük, hogy a teljes vízgyűjtő pontos terhelési adatait biztosítsák számunkra. Azt gondolom, hogy ez az elkövetkezendő időszakban meg fog születni. Szeretném elmondani, egyetértek azokkal , akik a medersüllyedés hatásaira vonatkozóan egyértelműen kimutatják, hogy ez nemcsak ehhez a vízlépcsőhöz kötődik. Éppen ezért a delegációk egyértelműen látják azt, hogy a mederágak feliszaposodása okán megkerülhetetlen, hogy ökológiai típusú vízrendezés e legyen Dunakilitinek, amellyel ne csak a vízmennyiségre, hanem elsősorban a vízjárásra, a dunakilitis elárasztásra is koncentráljanak. Összességében: figyelemmel arra, hogy Szili Katalin államtitkár asszony még a tárgyalás egyéb részleteiről tájékoztatja majd önöket, szeretném biztosítani a tisztelt Házat arról, hogy a környezetvédelmi delegáció az elmúlt hónapok során nagyon intenzív és nagyon jelentősen eredményes tárgyalásokat folytatott. Ezen tárgyalások azonban még mindig nem jelentik azt, hogy késze n lennénk azzal a határozattal, amelyet a kormány elé kívánunk terjeszteni. De mégis azt mondom, hogy igen, a parlamenti felszólalásban néhány képviselőtársam elkövette azt a hibát, amit néha mi is szeretnénk elkövetni. Itt arról van szó, hogy a hágai ítél et összekényszerítette a feleket. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy nem szabadon választott produkciót adunk elő. Itt bizony kötelező
