Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
911 is , amelyeknek a rendkívül óvatos kezelésével és a legszélesebb társadalmi politikai érdekrendszerre nagyon nagy figyelemmel szabad csak állásfoglalást elfogadni. Azt gondolom, hogy az a konklúzió, amely ugyan ilyen nyilvánvalóan nem hangzott el, de amelyet az eddigi parl amenti bizottsági üléseken maga a bizottság levont a kormányzat magatartásáról, alapvetően támogatandó. Arról van szó, hogy azok közül a célkitűzések közül, amely célkitűzések nem hierarchiába rendezetten, de mégis sorrendiségében 1977ben az energia irány ából fogalmazódtak meg és értek véget a természetvédelemmel, ezek alapvetően megfordultak. Ma a kormányzat magatartását az kell hogy meghatározza - és erről nyertünk tanúbizonyságot , hogy ami a vízzel, a megegyezéssel kapcsolatos, az elsődlegesen a körny ezetvédelmet, a környezetvédelem után a hajózás célrendszerét, ebből adódóan a mezőgazdaság, a talajvíz, az árvízvédelem, vízvédelem, jégvédelem helyzetét támogatja, és ezt követően kerülhet sor az energiatermelésre mint a komplex rendszer gazdasági racion alitásának egyik elemére. Azt gondolom, hogy a műszaki megoldások keresésében is ez a racionális út. Azt gondolom, hogy egy másik agresszív politikai magatartást is nagyon jó volna elkerülni, nevezetesen az egyezmények olyan megkötésé t, amelyek nem tartalmaznak a végrehajtási időszakban felmerülő tudományos és más érveknek szabad utat, amelyek nem teszik lehetővé azt, hogy közös akarattal ezeket az egyezményeket kiegészíteni, módosítani vagy felülvizsgálni lehessen. Egy dologra hadd hí vjam fel a figyelmet: a tavalyi évben az ENSZ környezetvédelem ügyében tartott rendkívüli időszakában elhatározás született, és felállíttatott egy olyan nemzetközi nagy bizottság, amely a nagy víztározókkal, a nagy vízlépcsőkkel és azok további építésével kapcsolatban a társadalmi, gazdasági, politikai hatásokat vizsgálja, azok műszaki rendszereinek elemzését végzi el, éppen azért, mert nagyon kell tudnunk, hogy a víz stratégiai eszközzé válik a következő ötven, száz, százötven év távlatában. Azt gondolom, hogy figyelemmel kell lenni azokra a törvényekre is - éppen azért, hogy ezt a politikai magatartást elkerülhessük , amelyeket az elmúlt időszakban elfogadtunk. Azoknak a környezeti hatástanulmányoknak, amelyeknek elkészíttetése kötelező a törvények alapjá n, mindenképpen teret kell adni. De mint ahogy a törvény is meghatározza, ezeknek több szintje van. Van előzetes szintje és ennek a fázisában járunk most. Ha ennek alapján elhatároztatik egy megállapodás a megállapodásról, tehát az első lépés, akkor azonna l meg kell indítani azt a komplex hatástanulmányt, amely a környezeti, műszaki megoldásokon túl tehát a gazdasági és megítélésem szerint a politikai megoldást is mindenképpen kell hogy tartalmazza. Konklúzió az is, és teljes egyezségben miniszter úr által elmondottakkal, azt gondolom - és ezt, azt hiszem, a frakció nevében is ki merem jelenteni , nem nulla helyzet van. Nem újat akarunk építeni, nem lehet szóról szóra, betűről betűre egy sokféle értelmezést is nyert nemzetközi szerződés alapján állni. Tudom ásul kell venni, hogy egymásra utalt kényszerhelyzet van, hogy csak az a megállapodás a megállapodásról is, amelyet minimálisan két fél elfogad és aláír. Tehát amikor a Tudományos Akadémia felkért szakértő bizottsága kétfajta változatról beszél, és az egyi k változatban a hagyományos Dunamegoldásokat, a másikban egy duzzasztásos megoldást vet fel, és miközben elmondja a hagyományosról, hogy 515 év távlatában ez is igényelni fogja a duzzasztást és az addigi ráfordítások esetleg vagy biztosan feleslegesek le sznek, akkor is tudnunk kell azt, hogy a megoldások ideiglenes létéhez is két fél közös megállapodása szükséges. Tehát itt a célkitűzéseknek - még ha fordított prioritásban is - megfogalmazott rendjét kell figyelembe venni, nem pediglen azt, amikor valamir e nem mondja ki, hogy kell, vagy valamire konkrétan kimondja pontosan, hogy kell. Végezetül tehát tisztelettel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy rendkívül fontos ebben az esetben az időtényező. Tudnia kell mindenkinek, hogy a mostani megállapodáste rvezetet követően a parlament elé kerülő végleges megállapodás, a hatástanulmányok elkészítésének időigénye majd két év, azt követően a műszaki előkészületek és a végrehajtás is további hosszú éveket vesznek figyelembe, ez alatt a periódus alatt a megfelel ő rugalmas magatartás, a megfelelő bölcsesség mindenféleképpen hozzájárulhat a végleges, jó megoldáshoz.
