Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
92 A fejlet t társadalmakban a fejlesztési politikai alapvetően két modellbe sorolható. Lehet a fejletlen régiókra koncentrálni, ez az etatista modell; és lehet a belső erőforrások fokozott mozgósítására, az önerőre támaszkodás, a minőségi megújulás eszközrendszerére támaszkodva megvalósítani a területfejlesztés céljait, fejleszteni cél- és eszközrendszerét. (9.40) Úgy gondolom, tisztán egyik út sem járható, nem szabad követnünk tisztán egyik utat sem, meg kell találni a két rendszer között a helyes arányt. Nagyon font os ugyanis a viszonylag fejlettebb térségek megújuló képességére támaszkodni, forrásaikat fokozottabban bevonni. Kiemelten kell azonban kezelni az elmaradottabb térségek felzárkóztatásánál - a célok pontos meghatározása mellett - eszközök, források biztosí tását számukra, építve a térségek közötti szolidaritásra. A területfejlesztési törvény esélyt ad egy decentralizált, alulról építkező modell kialakításának. Ehhez azonban meg kell küzdeni korábbi, a központosításra törekvő magyar hagyományokkal is. Az új s zemlélet egy megújult tervezői szemléletet és egy jól kiépített monitoringrendszert feltételez, amely rendszer pontosan követi a társadalmi, gazdasági folyamatokat és rugalmasan reagál annak változásaira. A másik fontos kérdés, hogy a kedvezőtlennek ítélt jelenségeket kívánjae pusztán orvosolni, vagy azok alapjait akarja megváltoztatni. Hiszen az elmaradottság strukturális jellegű, minden más csak következmény. Fontos tehát, hogy az okokkal foglalkozzunk elsősorban és ne az okozatokkal. Elsősorban meg kell tehát vizsgálni, hogy a területi egyenlőtlenségek melyikébe kívánunk a területfejlesztési politika eszközeivel is beavatkozni, milyen módon és mely ágazatokban, szektorokban teszi meg ezt az állam. Az egyes régiók versenypozícióját, vagyis végső soron a f ejlettségét a humán és a természeti erőforrások, valamint a földrajzi fekvés határozzák meg. Itt a humán erőforrások a legmobilabb elem, azonban ezt is csak következetes munkával és viszonylag hosszú idő alatt lehet lényegesen megváltoztatni. A gazdaság e léggé független a területi közigazgatás szerveződésétől, amely gyakran még a területi vagy tájegységek határait sem követi, a hagyományok miatt azonban nem lehet és nem is kell a kialakult közigazgatási egységek - hadd nevesítsem: a megyék - szerepét alábe csülni. Minden eszközzel elő kell azonban segíteni az önállóan és alulról szerveződő kistérségek, városkörnyéki régiók szerves és önálló fejlődését, elsősorban források biztosításával, de az adminisztratív akadályok minél teljesebb lebontásával is. A terül etfejlesztési politika kialakítása során megkerülhetetlen kérdés, hogy fejleszteni, vagy - hadd nevezzem így - pusztán segélyezni akaroke. A szociális támogatásokat nem szabad összetéveszteni a fejlesztési programokkal. A fejlesztéshez meg kell teremteni annak helyi, társadalmi és gazdasági feltételeit. Világosan kell azonban látni, hogy csak ott lehet eredményes bármely területfejlesztési politika, ahol a szereplők maguk is megtesznek minden erőfeszítést saját helyzetük javítására. A fejlesztés ott lehet sikeres, ahol nem projekteket, hanem programokat finanszíroznak, és ezeket a programokat a helyi társadalom dolgozza ki, határozza meg. Szentkuti képviselőtársam említette - az SZDSZ vezérszónokaként - a vita során a decentralizáció, a partnerség és a nyil vánosság fontosságát. Én ehhez a felelősség és a szubszidiaritás fogalmát tenném még hozzá. A felelősségét, hogy a helyi társadalom ki tud és ki akar dolgozni olyan programokat, amelyeket meg lehet valósítani és amelyek valódi és strukturális változásokat eredményeznek. Ezeket a döntéseket ott hozzák meg, ahol a legjobban látszanak a problémák és azon a szinten, ahol a leghatékonyabban lehet ezeket megoldani. A helyi fejlesztési terveket ott kell megalkotni, ahol az informáltság és az érdek találkozik. Font os kérdés, hogy a gazdaság fejlesztése vagy az életkörülmények javítása oldaláról közelítie meg a területfejlesztési politika a területfejlesztés kérdéskörét. El kell kerülni azt, hogy a területfejlesztés elsősorban az infrastruktúrafejlesztésre koncentr áljon és a gazdaságfejlesztés
